Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

1925. év. I. JANUÁR -FEBRUÁR, 1. A Vörös-íolyó árvizei és a tonkingi delta árvédelme. (Les crues (hi Fleuve Rotige et la défense du delta du Tonkin contre les inondations.) írt a : A. Normandin. Tonking 3 részre osztható : 1. a hegyvidéki rész, mely kevéssé lakott, majdnem teljesen műveletlen és a terület 75%-át foglalja el ; 2. a középrész, mely dombos, kisterjedelmű s melyet a lakosok lassankint művelés alá fognak ; ez a rész nincs elöntésnek kitéve ; 3. a delta, mely alig 15%-a a területnek, de nagyon intenzív művelés alatt áll ; a folyók s főként a Vörös-folyó elöntéseitől töltések védik a mintegy 700,000 ha-nyi árterületet, melyen 3-5 millió lélek él ; 1 km

2-re 500 lakos esik úgy, hogy ilyen népes terület nincs Európában ; egy-egy töltésszakadás az érdekelt községeket, közlekedő utakat és a rizstermés nagy részét tönkreteszi. A Vörös-folyó Yunnanban ered a Tali déli részén és 1200 km folyás után a Tonkingi-öbölbe szakad. Jobbról magába veszi a Fekete-folyót (850 km hosszú), balról a Tiszta-folyót (360 km hosszú), melyek szintén Yunnanban erednek s a delta csúcsa közelében szakadnak a Vörös-folyóba. Sontay alatt a Vörös-folyó elágazik ; jobbra a Dayt, a Nam-Dinh-csatornát és a Lao-Csiangot bocsátja ki magából ; balra a Sellő-csatornát (Canal des Rapides), a Bambusz-csatornát- és a Song-Tra-Lyt. Ez elágazások egy része közvetetlenül a tengerbe szakad, más része a Songba ömlik, mely a delta második folyója és éppen úgy töltésezett, mint a Vörös-folyó, bár árvizei nem olyan jelentékenyek, mint emezé. A Vörös-folyó vízgyűjtője a delta fölött 120,000 km

2, melynek legnagyobb része kínai terület, A hegyoldalak, főként Yunnanban fátlanok s itt nagy kimosások történnek s a Vörös-folyó színe a vasoxidtartalmú hordaléktól származik. A Fekete-folyó is hordalékos, a Tiszta-folyó kevésbbé. A folyó kisvize márciustól májusig, árvizei júliustól szeptemberig állanak elő ; ez utóbbiakat az őszi monszun idézi elő s lia tájfunnal esnek össze, rendkívüli magasságot érnek el. Hanoi-ban a kisvíz 2 m, az árvíz gyakran 11 m, a legnagyobb árvíz 11-64 m (1917-ben) magas a tenger színe fölött, Az árvíz mennyiségét úszókkal mérték a felszíni sebesség meghatározásával ; ez eljárás 20—25 m-es vízmélységek és 3 m sebesség esetén, midőn a folyó több mint 1 km széles s a meder erősen kimosható, nagyon pontatlan. Ez utóbbi főként amiatt ad pontatlanságot, mert a mederfölvétel nem a sebességméréskor,