Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz
4 hanem utána, néha hetekkel utána történik, miközben a meder megváltozik. Az újabb mérések alkalmával a felszíni sebesség és mederfölvétel egyszerre történt s ezért adataik megbízhatóbbak. Ezenkívül O/í-féle sebességmérő-szárnnyal is dolgoztak. E méréseket grafikonokban szemléltették. A Delta csúcspontján a kisvíz 700 m 3 mp-kint, a legnagyobb árvíz 28,000 m 3. A vízmennyiség ugyanakkora vízálláskor változik a szerint, amint a folyó árad apad, vagy kulminál. A különbség az áradáskor és apadáskor mért vízmenynyiség közt 25%-ot is elért. Ezenkívül képletbe is foglalták a vízmennyiség és vízállás közötti kapcsolatot. A Vörös-folyó nagy árvizei, melyek július és szeptember hónapok közt állanak elő, csak akkor vethetők egybe, ha nem voltak töltésszakadással kapcsolatban. A töltésszakadások a vízszint lejebb szállítják néha 1 m-rel is. A nagy árvizek közül csupán az 1923-ik folyt le töltésszakadás nélkül. A Vörös-folyón árvízjelző szolgálatot rendeztek be. Képletet állítottak össze a fő- és mellékfolyók vízmagassága és a Hanoi-ban várható vízmagasság között ; e képlettel, ha a víz lassan emelkedő, 24 órára lehet az árvizet Hanoi-ra előjelezni 10 cm hibával. De ha az árvíz gyors emelkedésű, a képlet nem ad jó eredményt. Gyors áradáskor az áradás kezdete ()[gh-\-U) sebességgel halad előre, hol h a vízmélység, U a középsebesség. Az előhaladás tehát jóval nagyobb az U középsebességnél. Azt is tapasztalták, bogy két egymásután, párnapi időkülönbséggel lefolyó egyenlő magas és egyenlő jellegű árvíz közül a második alacsonyabban marad lejjebb haladtában, mint az első, talán amiatt, mert az első árvíz a medret kimélyítette. Mivel a Delta térszíne alacsonyabb a Vörös-folyó árvízénél, minden árvíz elöntené, ha töltések nem lennének. A benszülöttek ezért már régen töltéseket emeltek, melyeket aztán folyton erősítgettek. A francia hódításkor, e század elejéig nem változtak az állapotok. A Vörös-folyó medencéjében 600,000 ha földet 900 km hosszú töltés védett. A töltésszakadások régen nagyon gyakoriak voltak, de kevés a megbízható adat róluk. Csak e század elején kezdték meg rendszeresen a töltések megerősítését, de eleinte 1902, 1903, 1904 és 1905-ben még bőven voltak töltésszakadások, de 1905 óta nem volt ilyen baj, mert nem volt nagy árvíz, kivéve az 1909 és 1911 évekét. 1911 óta ismét árvizes ciklus következett ; az 1911. 1913, 1915, 1917 és 1918 évek nagy vizeket hoztak s 1912 óta a töltések rendszeres megerősítését keresztülvitték úgy, hogy ma már befejezéséhez közeledik. Mielőtt ezt a munkát elhatározták volna, megvitatták előbb mindazokat a módokat, melyek a bajon segíthetnének. Ezek : 1. a felső vidékek beerdősítése ; 2. a vizek tárolása a hegyek közt ; 3. csordulok létesítése a delta egyes pontjain ; 4. a meglévő elágazások megjavítása ; 5. új árapasztó csatornák létesítése ; 6. a töltések teljes lebontása vagy legalább is egy bizonyos magasságig való levágása ; 7. a nagy vízi meder kiszélesítése ; 8. a töltések megerősítése és magasítása. 1. Felső Tonking és Yunnan hegyi lakói a nagyobb fák kivágása után fölgyújtják az erdőket, hogy a hamuba gabonát vessenek. Ezért óriási kimosások támadnak. Azonban az erdőirtás bár káros — a vízjárásra nincs olyan nagy hatással. Mert az erdők elősegítik ugyan a párolgást és beszivárgást és visszatartják a hordalékot, de ugyanezt megteszik a cserjések is, melyek az erdőirtás után gyorsan
