Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - II. Timkó Imre: A borsodi nyíltártér agrogeológiai viszonyai

448 Származásából kifolyólag, bár ezidőszerint mégcsak intrazónális talajféleség, de végeredményben már mezőségi talajjá való kialakulásban levő talaj, a nagy kiterjedésben előforduló réti agyag. Ezek a talajok származásukra nézve tespedő vizeknek, melyek keletkezésüket nagyobbára áradásoknak köszönik, még ma is savanyú kénhatásukkal a régi eredetre mutatnak s a régibb folyómedrek vagy halványokban, vízjárásos laposok, vagy mint morotvák kitöltései jelentkeznek. Ilyen talajkialakulást mutat nagyobb összefüggő területen a Hejő-patak völgye Hejőkürt, Nemesbikk, Bába, Papi, Szalonta, Szakáld és Keresztúr községek határaiban az egykori 1—3 km széles árterületen a kezdetben csaknem kizárólag kaszálókul használt réti agyagterület. Ez a rétiagyag azután Nyék és Ládháza alatt elhúzódva, Mályi és Kistokaj rétiagyag-határain át Szirma község határában összeköttetésbe jut a Miskolc város aljában elhúzódó és a Szinva árterületéből kialakult nagyobb réti agyag-területtel, hogy azután a Sajó és Hernád völgyében hasonló talajú kialakulással juthasson érintkezésbe. Ezek a Mezőcsát, Igrici, Tiszakeszi határaiban levő folyómedrek egyfelől az Énekes, Dallosér, Poroszlói-völgy, Csátimatota, másfelől az Imolyds-, Csörnyesz-, Nába-, Derzs- és Szill-ereíen — mint egykori Sajó-medrek -— Tiszakeszi felé húzódva, kaszálóikon szintén rétiagyag-kialakulást mutatnak. Ott a réti agyagok kezdetben felületükön még savas kémhatásúak, hogy a mélyebb rétegszintekben mindjobban ellúgosodjanak, s már 2 méter talaj szelvényükben végül pH 8, sőt 8-5 reakciószámot mutassanak. Hasonló a helyzet, sőt a réti agyag még nagyobb terjedelmet mutat Mezőnagymihály határában, a Csincse-patak kiöntéseiben, a Nádér, Tardiér, Ostoros-, Rima-, Eger- és Laskó-patakok kiöntéseiben Mezőkövesd, Négyes, Poroszló, Egerlövő, Borsodszemere, Mezőtárkány, Egerfarmos, Szihalom és Füzesabony községek határaiban, Miskolc szinvamenti öntésterületein. Ugyancsak a Sajó—Hernád holocénkorú árterületén kívül még további keleti folytatásban jelentkezik a rétiagyag Zsolca, Külső- és Belsőböcs, Sajólád, Sajópetri, Onód, Girincs, Hídvég, Sajókesznyéten, Szederkény és Tiszalúc községek határainak erekmenti mocsaras területein és az említett patakok, folyók és a Tisza kiöntéseinek (morotva-maradványainak) helyén, ahol a tespedő vizek hosszabb ideig maradhattak vissza és így dúsabb mocsári vegetációnak létfeltételét adták meg. Ezeknek a rétiagyagoknak a vízrendezésekkel kapcsolatban történő vízmentesítése adta meg annak a lehetőségét, hogy azok a rétek, kaszálók, majd legelők nyomán hovatovább szántóföldekké voltak átalakíthatók és belterjesebb talajművelés után a borsodi nyilt tiszai árterületen a mezőségi jobb minőségű talajokat szaporították. Ezeken nemcsak a kukorica- és ciroktermelés ölthetett már nagyobb méreteket, hanem a legjövedelmezőbb ipari növények (cukorrépa, dohány stb.) és zöldségfélék termelése is lehetővé lett s így a hátas löszterületek mellett már ezek az egykori mocsaras területek is beilleszkedhettek a szénatermelésen kívül az általános jövedelmezőbb mezőgazdasági termelés kereteibe. Az a nagyobb homokterület, mely főleg a Hejő völgyében mutat nagyobb elterjedést, a Tisza elhagyott egykori medreiből kifújt homokból alakult az idők folyamán a borsodi nyilt ártéren, talajtípus-kialakulás tekintetében szintén nagyobb változásnak van kitéve. E homokelőfordulás részben tiszai származású lévén, annak megfelelően eredetileg is mészszegény. Idők folyamán ezeken a homokterületeken az ú. n. galéria-