Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - II. Timkó Imre: A borsodi nyíltártér agrogeológiai viszonyai

449 erdők telepedtek meg, minek folyományakép a homok vasrozsdakéreggel vonódott be s felsőbb talajszintjei a humid klímájú erdőtalajok felé mutattak elváltozásokat. Ezekből az időkből maradtak vissza azok a tölgyfa-sarj erdők, melyek, különösen a Sajó egykori medre mentén, szigetszerűleg egészen a Tiszáig lehúzódtak. A kavicslerakódások tanúsága szerint a Sajó hajdan Tiszakeszinél torkollott a Tiszába. Ezek az erdőreliktumok a talaj szelvényt teljesen átalakították. A talaj felső szintjéből a meszet teljesen kilúgozták s helyette a homokszemcséket vasas kéreggel borították be. Ez a folyamat a homokvidék felső talajának kémhatására is éreztette befolyását, amennyiben a felsőbb talajszintekben a mai Bükk-előhegységnek megfelelően a humid klímát jellemző általános savas kémhatás vált uralkodóvá. Idővel az erdők pusztulásnak indulván, a vízáteresztő homok és az alsó talajban levő kavicsrétegeken az erdő mind távolabb húzódott a Tiszától. A vastagabb homokréteggel borított buckás területeken az erdők kipusztulván, e homokbuckákon az erdőnek helyét szőlőskertek váltották fel. így alakult ki a csáti öreg erdő, a csáti öreg szőlő, a tiszakeszi határszélen a Muszi-szőlők, az árokháti szőlő, a tarjáni szőlőskertek homokja és ugyanitt a Degenfeld gróf majorjához tartozó szőlő, a tiszatarjáni Szállásvölgyi-ér mentén és az Énekes-ér partján, az igrici, már erősen pusztulóban levő szőlőskerteké is. Üjabb telepítésűek a Hejőpapi határában levő szintén homokra telepített szőlők is az úgynevezett Csörszárka-dülőben. Ároktő határában a régi morotva mentén is van egy szőlőkkel betelepített homokdombsor. Ugyanilyen a Hejőkürt határában, a földreform során kiosztott homokdomb is. Mindezek a homokdombsorok által betelepült erdőreliktumok és későbbi szőlőtelepítések ma már pusztulásnak indultak és helyüket hovatovább szántók foglalták el. Éppen így nagyon rövid időt jósolok az említett szőlőterületeknek is, különösen ott, hol, mint például a tuszatarjáni gróf Dégenfeld-féle majorhoz tartozó, újabban telepített szőlősdomb aljában, a rigolirozás alkalmával már sziksós talajra akadtak. Különben is az említett szőlők csaknem kivétel nélkül hazai alanyfajtákra vannak telepítve, amelyek nem is immunis, filoxeramentesek. Hasonló homokbuckacsoportok alakították ki az úgynevezett Muhi-puszta területét is, melyet a Hejő-patak, valamint a Sajó-folyó völgye felől is hatalmasabb homokbucka-tömegek vesznek körül, mely utóbbi helyen tekintélyes nagyságú szőlők is vannak telepítve. A Muhi-puszta sajómenti magas partjai már lenyesett löszfélék, melyek a Sajó medrét íves karélyokban követik egészen Kesznyétenig, hol ezek a löszpartok a Takta mentén húzódnak tovább Szederkényig. Itt már be is jutottunk a Hernád- és Sajó-folyók árterületébe, mely kavics és lösz váltakozó partfalai, illetve terrasszai alatt húzódik tovább a luci löszhát mentén egészen a szederkényi torkolatig. Ez a terület részben kevesebb öntésföldből, kavics- és löszhordalékból alakult ki és a többi holocén-lerakodásoktól abban különbözik, hogy már gyengén meszes hordalék. Ugyanott látjuk már első ízben a talajszelvényben a lösz és felső talaj közé beiktatva előfordulni azt a sárgásbarna, helyenként vöröses állományú mészszegény agyagot, melyben a nyiroknak elváltozott és átalakult féleségére ismerünk, amely azután az alsó talajban a luci háton már mindenütt megjelenik. Ez a nyirokszerű mészszegény agyag a folyó völgyeken kívül, ahonnan elmosattak, most már az egész borsodi nyilt ártér hegység felőli peremét követi Adorna-puszta, Emőd, Csincse tanyák. Mezőkeresztes, Mezőnyárád községeken át. Vízügyi Közlemények. 30