Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - II. Timkó Imre: A borsodi nyíltártér agrogeológiai viszonyai

437 a Tisza-folyót kell döntő tényezőként tekintenünk, még pedig annak Tiszalúc— Tiszadob—Tiszaderzs közötti szakaszát. Ezen a szakaszon az utóbbi évtizedek folyamán jelentékeny változások történtek, amiket a végrehajtott Tiszaszabályozás hozott létre. Büszkén hirdeti a tiszadobi Urkom-dülö homokmagaslatán gróf Széchenyi Istvánnak, a Tisza-szabályozás nagy műve megindítójának emlékét az a kőpiramis, melyet az Alsószabolcsi Tiszaszabályozó Társulat hálás emlékül azon a helyen emeltetett neki, ahol a munkát saját maga megkezdette. Ami már most a terület ого- és hidrográfiai viszonyait illeti, azokra nézve a megejtett vizsgálatok és bejárások alapján a következő eredményre jutottam : A tiszai Alföldnek a borsodi nyiltártéri területe a dunáninneni Középhegység rögei közül a Bükk-hegység déli szegélyét alkotó dombos, gyengén hullámos és sík vidékhez tartozik. A dombos rész közvetlenül a hegy lábához csatlakozik s azt a hegységből eredő patakvölgyek kellőleg tagolják. Megállapítható, hogy a Bükk lábához csatlakozó előhegység és dombosvidék felépítésében a rhiolittufa uralkodik, amit helyenként (pl. tardi kőbánya, Cserépváralja stb.) rhiolit és hvperstehn-andezit szálban álló ép kőzetei váltanak fel, mint azt dr. Schréter Zoltán bükkhegységi korábbi kutatásai is megállapítottak. A rhiolittufának nagyobb elterjedéséről a Bükk alján, Szomolya község határában, évekkel ezelőtt személyesen is volt alkalmam meggyőződni. Az előhegységhez csatlakozó dombos vidék felépítésében az előbb említett kőzeteket vékonyabb-vastagabb rétegekben borító lösz, illetve nyirokszerű, mészszegény vörösagyagrétegek vesznek részt. Ezek alján az államvasutak Füzesabony— Miskolc közötti vasútvonalán túl délfelé, Szentistván határának déli végéig, sőt az Eger-patak hordaléka révén egészen Egerlövő, Borsodivánka és csaknem Négyes község határáig a Tisza felé kavicsos hordalékok, illetőleg kavicstelepek is fellépnek. Ilyen kavicshordalékok Mezőkeresztes, illetve Mezőnagymihály és Gelej felé a Csincse-patak medrén jutottak le. A mezőcsáti vasútvonal mentén Ládháza, Nyék, Szakáld, Papi, és Nemesbik határaiban pedig a mai Hejő-patak, illetve az egykori Sajó medre útján került a kavics nagy mennyiségben nemcsak egész Mezőcsátig, hanem azon túl is, egész Tiszakeszi alá, hol valamikor a mostani morotvák és erek mentén a Sajó ömlött a Tiszába. A borsodi nyílt ártér északkeleti részén, a Hernád- és Sajó-folyók mai medrén át kerül nagyobb mennyiségű kavics elég mélyen a tiszai Alföldre. Ezek a kavicshordalékok ma a leírt terület egyes pontjain kavicsgödrökben és kavicsbányákban elég sűrűn mutatkoznak. Kívánatosnak látszik ezek közös eredetének és petrografiai minőségének szakszerű tüzetes átvizsgálása. A borsodi nyiltártér síksági részén jó néhány kutató fúrás, nemkülönben a területen talált artézi kútfúrások egynéhány — bár sokszor hiányos adata is — hozzájárult a terület geológiai felépítésének jobb felderítéséhez. Kétségtelenül legszámottevőbbek Mezőkövesd nagyközség ártézikútjának fúrásánál kapott adatok. A kutak közül legrégibb a város II. tizedében a Bogácsiutcában 1908—1909-ben fúrott kút, melyben az artézi víz 191-79 m-ből tör elő. A második fúrás a mezőkövesdi gimnáziumnál történt 1922-ben, ahol az artézi vizet 20(5-80—209-60 m mélységek között találták meg. A harmadik fúrást Mezőkövesden a nagyközség délnyugati szélén, a zárda leányiskolájánál 1926-ban készítették. Ott 169-73—171-23 m között találták meg az artézi vizet. A folyó évben éppen ottlétemkor volt munkában Lázár János vállalkozónak saját szerszám-