Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - IV. Dr. Réthly Antal: Az Alföld csapadékviszonyai és a fásítás mikrometeorológiai indokolása

74 maga is párát bocsát a levegőbe,végül mérsékli a nap hevének és a szeleknek szárító hatását. Ekként a tervszerűen megindított nagyarányú fásítás idővel tulajdonképen a mezőgazdasági többtermelés céljait szolgálja és pénzértékben ma kifejezhetetlen nemzeti kincset teremt meg a magyar haza számára." Ezek az ígéretek túlságos várakozást váltanak ki. Ugyanabban a szaklapban jelent meg Sávoly ár.-nak (9., 10) ez a második előadása, amelyekre az államtitkár úr utal. Az elsőből kiragadjuk a következő sorokat (396—7. oldal) : „Alföldünk levegőjének ez a szerfeletti páramohósága, mely a növények transpirációjához az ütemet szolgáltatja, onnan ered, hogy igen nagy a meleg, messze esünk a tengertől és hogy a levegőnek párával való telítéséhez hiányzanak a nagyobb belvízterületek, tehát a lecsapolt mocsarak és kiszárított árterületek és nem végső okon hiányzanak a hajdani alföldi erdőségek." Sem a törvényjavaslat indokolásának meteorológiai alátámasztásával, sem ezzel a két értekezéssel nem szándékozom vitába bocsátkozni. De, hogy a szerzőnek nincsen határozottan kialakult véleménye, az a következőkből tűnik ki : Egyik helyen azt írja, hogy a vízfelületek nagyobbítása a párolgó felületet növelve, kedvezően befolyásolja majd a csapadékeloszlást, másutt meg bevallja, hogy bizony nincsen tisztázva, vájjon a párolgó erdő csinál-e esőt ? ! És annak ellenére fejtegetéseiből még is mindig kivillanik az erdőnek csodatévő hatása (407. oldal). „Az erdő maga is temérdek párát bocsát a levegőbe, mely páramennyiség egyesülve az áztatott talajból felszálló párával, öregbíti ennek hatását a növényzetre." Ez az a tétel, amit sokan túlbecsültek és amit egy kiváló professzor is annyira túlértékelt, hogy még esőképző hatását is hirdette. Le kell szögeznem, hogy a hazai erdészeti kutatásnak és irodalomnak olyan kiváló munkása, mint dr. Magyar Pál (11) egyetemi m. tanár, erdőmérnök (Sopron) véleménye szerint a bioklimatikus tanulmány szerzője egyik oka annak, hogy erdészek részéről meteorológiai tévtanokat hirdetnek. A bioklimatikus tanulmány óvatos szerzője, bizony megadja a lehetőséget arra, hogy cikkébe sokfélét lehet belemagyarázni. Magyar Pál alapos tanulmányában : ,,Néhány alföld fásítási cikkhez" egészen helyes állásfoglalással (1932) elítéli azokat, akik a fásítással klímaváltozást vártak vagy várnak és ez volt az álláspontja már 1927-ben is. Ebben a tanulmányában kifejti, hogy a sok téves nézetért, amely éppen 1920 óta annyira lábra kapott, nem lehet az erdészeket felelőssé tenni. De jogosan védekeztek a vízimérnökök is, mert elvégre ennek az elpárolgási teóriának erős beállításával az ő rovásukra ment a dolog. Idézem Magyar Pál dr. értékes tanulmányából a következő sorokat (458. oldal) : „Jóllehet, egyesek csakugyan szolgáltattak okot a támadásra, mint láttuk, mégis mindenesetre vissza kell utasítanunk az erdészet egész egyetemére tett általánosító megállapítást, mire igazán nem volt oka annál kevésbbé, mert ama kijelentésének alapja, mely szerint : „ „az erdész azt hiszi, hogy