Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

A munkálatok kiterjedtek : 1. forrásfoglalásra, kúttisztításra, kútfúrásra, itatok, vízvezetékek létesítésére. E célra fölhasználtak kézi- és gőzszivattyúkat, medencéket és a vízvezetékhez szolgáló csöveket, tiltókat és csapokat. Az álló harcokban a lövészárkokban tartózkodó katonák vízzel ellátása úgy történt, hogy az emberek számára víz vételi helyeket, az állatok számára itatókat létesítettek. Később tökéletesítették a víziszolgáltatást : mosdó- és fürdőhelyeket is létesítettek. Az 1916. évi július havi Somme-menti támadásban a vízzel ellátásnak nagy szerep jutott. A Somme mentén a kőzet kréta, mely a vizet úgy veszi magába, mint a spongya. A fennsíkok szárazak, a mélyedések nedvesek. Az ily kőzetben, a felszín alá néhány méterre süllyesztett kutak bő vízre találnak a völgyekben, míg a fennsíkokon nem lehet vizet találni. Ezért a parancsnokság a csapatok főrészét, főként a lovakat, a völgyekben vonta össze. A völgyekben ezért vízvevő helyeket készítettek, hol erős motorok segítségével óránként 10 m

3 víz volt nyerhető. Fölszerelték a szolgálatot vízhordókocsikkal, itatókkal. Minden faluban a kutakat tisztították, vagy kutakat nyitottak. A fennsíkok részére pedig vízvezetéket létesítettek, melyekben nyomás alatt folyt a víz. Már április végén hozzáláttak a munkálatokhoz úgy, hogy a július 1-i támadáskor a vízellátás biztosítva volt. 12 nagy vízhozományú vízkivétel, 51 új kút, 164 falusi kút, vagy forrás, 78 itató hely, 3 vízvezetéki hálózat 7-5 km összes hosz•szúságban állott rendelkezésre. Mikor az angol haderő fölváltotta a franciát, 1916. év november 25-én már 108 vízvevő hely, 215 új kút, 268 falusi kút, 174 itató és 25 km vízvezeték állott a sereg szolgálatára. A verduni csatában a víziszolgálatot az ellenség erős és folytonos támadása tette nehézzé. Itt csak 1916 április 2-án határozták el a rendszeres vízellátás megszervezését. A vidék nagyon bővizű. Itt aránylag kevés munka, aránylag kis vízvezeték vált szükségessé s a csapatok mindig el voltak látva vízzel. 1916 július 1-én, midőn az ellenség utolsó, nagy erőfeszítését tette Verdun bevételére, néhány száz vízvevő hely volt, melyek 1,900.000 1 vizet szolgáltattak naponta ; 1918 július 1-én 511 víztelep volt 3,925.000 1 napi vízszolgáltatással. A flandriai harctéren a vízzel ellátás nagyon nehéz volt. A vidék, hol a hadműveletek folytak, 80—100 m vastag ypresi agyagüledék, melyben nem lehetett vizít találni. Az egyedüli vízforrások a felszíni víz és a piszkos, zavaros folyóvizek voltak. Kevés idő állván rendelkezésre, nem volt más megoldás, mint Dunkerque-be menni és a Houlle-forrást hasznosítani, mely a várost vízzel látja el s a vizet onnan szállítani. Ezért automobillal, ciszternakocsikkal és ciszternahajókkal szállították a vizet különböző állomásokra s ott tározták, honnan aztán kocsikon a rendeltetés helyére vitték. A vizet, mivel nem állott sok rendelkezésre és drága volt (50 frank a m

3-e), csakis ivásra és főzésre volt szabad használni s ezért fejenként 4 l-t számítottak. A napi 500 m

3 víz ily módon 120.000 embert látott el. Később, hogy a csatatér állandósult, az Yser vizét hasznosították. Szivattyúzták, tisztították, sterilizálták klórral, tározták és Rounbrugge-ből 102 mm-es vascsövön két segítőtelep és 240 m

3-es tárolómedencék segítségével 4—5 km-re a front mögé szállították. A dunkerquei vízszerzést lassankint csökkentették és megszüntették. Az ostromlott városokban a vízzel való ellátást a katonaság vette kezébe