Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

23 a víz, melyben néha fix vezető lapátok vannak elhelyezve. E csövön belül van a mozgó lapátkoszorú, mely a vizet a turbinakerékre vezeti. A mozgólapátok hajlása szabja meg a turbinakerékre áramló víz mennyiségét. A lapátok összességének mozgatása koszorúfoglalat segítségével történik ; e koszorú a turbinaszabályozóval kapcsolatos. Egyébként az egyes lapátok úgy vannak rugósan felszerelve, hogy ha valamely szilárd test kerül hozzájuk a rácson keresztül, e testet átbocsáthassák. Néha egy tengelyre két turbinakereket szerelnek. A chèvresi telepen, Genf közelében, 4 kereket szereltek közös tengelyre. Ez arra jó, hogy ha az esés árvízkor megcsökken, fokozott vízmennyiség alkalmazásával állíthassák elő a kellő energiát. A Francis-turbinákat függőleges és vízszintes tengellyel egyaránt alkalmazzák. Nem régen még a Francis-turbinákat legföljebb 100—125 m esésig alkalmazták. Újabban már nagyobb eséshez is. A Saint-Lavy-telepen az esés 172 m Francis-turbinákkal ; a Loudenveille-telepen 224 m eséssel Francos-turbinákat számítottak, de Pelton-kereket alkalmaztak ; a szögsebesség ÍYcram-turbina esetén percenként 1000 fordulat lett volna. Nagy eséskor PeZíow-kerékre vezetik a vizet ; ebben az esetben a nyomás alatt kiömlő víz sebessége egy kerék kerületén elhelyezett ш alakú acéllapátokra hat, melyek a kerékre csavarokkal illeszkednek, hogy kicserélhetők legyenek. A csőszáj, mely a vizet a lapátokra vezeti, kúpos ; a csőnyílás belülről zárótűvel nyitható és zárható s a vízmennyiség szabályozható. A kerék kerületén egy vagy több csőszáj öntheti a vizet. Egy tengelyre két kerék is szerelhető. Néha a Pe'ton-kereket függőleges tengelyre szerelik, midőn 4 csőszáj is alkalmazható esésveszteség nélkül. Pl. a Biaschina-telepen ilyen 4 csőszájas Peltonkerék van; itt az esés 256 m; a kifejthető lóerők száma 10.000. A Pelton-kerék a levegőben forog, ezért nyomásveszteség áll elő a csőszáj közepének magassága és az a!víz színe közötti távolság miatt. Ha az esés nagy. e nyomásveszteség nem számít ; mérsékeltebb eséskor a turbinát köpenybe burkolják s az alvízcsatornába szájazó szívócsővel látják el, mikor a nyomásveszteség valamivel megcsökken. De ez a szívócső nem sokat ér. A Pelton-kereket ma már nagy átmérővel is készítik, hogy a fordulatszámot csökkentsék; van 45 m átmérőjű kerék is, percenként 500 fordulattal. Mivel a kerületi sebesség nagy (pl. az orlui vízerőtelepen 53 m), a kerék egyes részeit a legnagyobb gondossággal szerelték össze. Nemrégen megelégedtek, ha a turbina 70% hatásfokú volt ; később 75%-ra számítottak. Újabban 79—84% hatásfokot érnek el, sőt bizonyos terheléskor (pl. teljes terhelés esetén) többet, 89%-ot is. Ha az energiahasználat változó, akkor a turbinára bocsátandó vízmennyiséget is e használat szerint kell változtatni, nehogy a turbina megszaladjon, vagy túl lassan forogjon, vagy éppen megálljon. Ezért a turbinakerékre bocsátandó vízmennyiséget szabályozni kell. Ezt a szabályozást a tahiméter végzi, mely szervomotorra hat ; ez utóbbit nyomás alatt álló víz vagy olaj hajtja ; a szervomotor aztán a Frawcis-turbina mozgó lapátkoszorújára, vagy a Pelton-kerék zárótűjére hat. Meg kell jegyeznünk ugyanis, hogy a mozgásban levő vízmennyiség sokkal nagyobb, semhogy a tahiméterrel közvetlenül kapcsolatba lehetne hozni a vízeresztő szerkezetet. De vannak oly szabályozó művek is, hol a tahiméter szervomotor közvetítése nélkül hat a