Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - XI. Szakirodalom
16 Bouchayer et Viallet olyan készüléket találtak föl, mely önműködően tisztítja meg a rácsot. Amint a levelek eldugják a lyukasztott lemezt, a víz nem folyhatván elég tág nyíláson, fölemelkedik a lemez fölött, megindít egy szifont, mely az előbbi vízáramlással ellenkező irányba fordítva a vizet, a lemezről leszedi és tovaragadja a leveleket. A vízhozó vagy felvízcsatorna esése 1—2°/ 0 0, sőt 5°/ 0 0 is. De a kisesésű vízerőtelepek felvízcsatornájának kisebb esést adnak, hogy ne veszítsenek nagy magasságkülönbséget. Az l°/ 0 0 esés már nagyesésű telepeknél van. A csatornavezette vízmennyiség Bazin képletével 87VRJ Q= w— 1 +h jól számítható. A nyomómedencej, honnan a nyomócsövek ágaznak ki, térfogatát úgy kell megválasztani, hogy a vízerőtelep üzemét biztosítsa. Ha a nyomócső eltörik valami oknál fogva (mi nem ritka jelenség), akkor a vezetéken szabadon áramlik ki a víz, a nyomómedence gyorsan kiürül s a nyomócső mentén vízmosást létesít, sőt a telepet is veszélyeztetheti. A nyomómedence zsilipőrének ekkor a nyomócső tiltóját elektromos motor segítségével hirtelen zárnia kell. Célszerű akkumulátor-telepet tartani erre a célra, hogy az elektromosságfejlesztő készülékek megakadása esetén is rendelkezésre álljon az energia. Sokkal jobb azonban, ha a zárás automatikusan történik, lia a vezetékben a sebesség bizonyos megengedett határt túllép. Az egyik ilyen önműködőkészülék teljesen vízisrejű. A főnyomócső szifonszerűen veszi a vizet a medencéből. A szifon legmagasabb pontja éppen a medence legmagasabb vízállása magasságában van. Egy másik, kétszer görbített cső, melynek egyik szára a medence legnagyobb vízszíne fölé ér, szifonszerűen kapcsolkozik a főcső legmagasabb pontjához. Ha a csövek telve vannak, a víz a nyomócsövön lejut a turbinákhoz. De ha a nyomócsőben a sebesség bizonyos határon túl emelkedik, egy külön készülék segítségével szívás jön létre a főcső tetején levő szifoncsőben s e szívás következtében levegő jut a főcső felső hajlatába s megszűnik vizet vezetni. A másik módja az automatikus elzárásnak olyan, hogy a főcsőbe egy kiálló rúgó val egyenesen tartott nyúlványt helyeznek, mely elhajlik, ha a csőben bizonyos sebesség keletkezik. A nyúlvány elhajlása relais segítségével elektromos úton zárja a főcső vízkivételi nyílását. A nyomócső az erőtelep fontos és drága része s ezért pontosan tudnunk kell, hogy minő hatásokat kell elviselnie. E hatások : 1. a belső nyomás ; 2. a cső pontonként alá lévén támasztva, a súlyának és a víz súlyának együttes hatását, mint pontonkint alátámasztott tartó, viselnie kell ; a gyakorlatban mint 2 ponton alátámasztott tartót szokták számítani a csődarabokat ; 3. a hőmérséklet kiterjesztő és összehúzó hatása, melyet terjeszkedő hézagok beiktatásával ellensúlyoznak ; Franciaországban csak egyszerűen lehorgonyozzák a csöveket, számítva arra, hogy a hosszváltozás bizonyos kis mértéket nem hág túl, mert a csőben a hőmérséklet + 1 — + 2 C° alá nem száll a víz miatt s a maximális hosszváltozás üres cső esetén áll elő ; 4. van végül oly hatás is, mely csak különleges esetekben áll elő, de amelyre a csövet mégis számítani kell.
