Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - XI. Szakirodalom
13 rendelkezésre áll. Az üzemünk tehát ad egy állandó és egy változó energiamennyiséget. Az irányzat az, hogy a 6 hónapnál kevesebb ideig rendelkezésre álló vízmennyiséget is hasznosítsuk. Rendesen 3 hónap az, melynek vízmennyiségére rendezik be az üzemet s a hiányt hőgépekkel pótolják. Néha nagy tavak, mint az Annecy-tó, vagy a Genfi-tó még a nagyvízmennyiségeket is szabályozni tudják. Ez utóbbi tónak a vízszinét, ha Г5 m magassággal emeljük, 1 milliárd m 3-rel fokozhatjuk a tárolást. A kémiai üzemekben a napi energiahasználat napközben nem is változik, de az év folyamán erős a változás, míg a világítás-, vontatás-, mótorüzemekben a napi energiaszükséglet állandó az év folyamán, de a nap óráiban erősen változó. Az első esetben nem kell megváltoztatni a folyó vízjárását. A működésben levő vízerőgépegységek számával lehet az éppen jelentkező energiát termelni. Ha sok a víz, a kémiai anyagból a raktár számára termelünk. Míg a másik típusú üzem rendkívül változó energiaszükségletet elégít ki. Pl. egy vontatóüzem napi energiaszükséglete folytonos csúcspontok között ugrál ; néha (mint a Cie. du Midi Soulom-telepénél) a vontatáshoz szükséges energia 200 és 17.000 lóerő közt változik. Ily esetben kell 1. időszaki tárolómedencét építeni, mely a napi átlagos energiát adja le és 2. napi tárolómedencét, mely a szükség szerint az óránkénti energiaszükségletet elégíti ki. Az ily elrendezés drága, de az energiája is értékesebb. Az energia teljes és gazdaságos kitermelésére például szolgálhat a Pireneusok lejtőjén fekvő Neste völgye, mely Arreau fölött két ág, az Aure és Louron egyesüléséből jön létre. Itt e két ágon tároló medencék és csatornák segélyével több lépcsőben összesen 66.400 kw termelhető. Az energiacsúcsok kielégítésére szolgáló napi tárolómedencék ürfogatának megállapítása nagyon egyszerű, ha ismerjük az energiaváltozás napimenetét. E napimenetből a napi átlagos vízszükséglet megállapítható s az átlagos vonalból kiszámítható a maximális vízszükségletnek megfelelő tárolómedence. De ha több vízerőtelep van egymás fölött, akkor az egyes napi tárolómedencék nagyságát nem az előbbi számítás szerint állapítjuk meg. Tekintetbe kell venni, hogy a víz lépcsősen egyik teleptől a másikhoz folyik s a felső tárolómedence az alsónak is segítségül szolgál. Mivel pedig a csúcsok az összes telepeken egyszerre érezhetők, csak azt kell számításba venni, hogy mennyi idő alatt ér a felső telepről a víz az alsóhoz s csak ez időkülönbségnek megfelelő vízmennyiséget kell az alsó telepen tárolni. Az évi tárolómedencéknek két csoportja van : 1. a természetes tárolók és 2. a mesterségesek. A természetes tárolók, vagyis a tavak ritkák s lia megvannak is, rendesen nem kielégítők a vízhozomány szabályozására. Ezért elgátolással meg szokták emelni vízszínüket s ily módon vegyes tárolókhoz jutunk. A mesterséges tárolók építése nagymagasságú völgyekben nehéz, mert a kellő építőanyag fölszállítása költséges. Ily esetben ajánlatos az olyan eljárás, melyet Michelier az Oredon-gát építésekor követett (1. az Annales 1872. évi folyamát). E gát főtömege föld és kavics, melyet a víz felől kettős betonréteg tesz vízállóvá ; e kettős betonréteg között kavics van, mely az esetleg átszivárgó vizet elvezeti a gyűjtőcsatornába. A második betonréteg nem hord víznyomást s teljesen meggátolja, hogy a víz az átbocsátó gátmagig jusson.
