Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

14 Mivel azonban a betont mésszel készítették, mely idővel kioldódott s a mész az átszivárgó vízzel eltávolodott, célszerű a meszet cementtel helyettesíteni, ami az Oredon-gát javításakor megtörtént. Az Aubert-gátnál, mely az Oredon-gát fölött van, vascement-betonburkolatot alkalmaztak és a kavicságyazat helyett bizonyos távolságokban elhelyezett csöveket falaztak, hogy az esetleg átszivárgó vizet elvezessék. Az agyagos részeket lehetőleg el kell távolítani a töltéstest készítésekor, mert az agyag a megcsúszást és hámlást elősegíti. Ajánlatos ezért a gát külső és belső lábazatát száraz kőrakatból készíteni s csupán a belsejét földből, melyet iszapolással készíthetünk. A víz felől vasbetonburkolat vjédje a gátat és dréncsövek gyűjtsék össze a szivárgó vizeket. Célszerű a vízfelőli szárazkőlábazatot a központi magtól sovány betonréteggel elválasztani, vagy esetleg a vasbetonburkolatot nem vinni le a gátlejtőn a gát tövéig, hanem bizonyos magasságban függőlegesen kell lehajlítani s e függőleges rész elé kell a száraz kőrakatot tenni. Ekkor a vasbetonburkolat választja el a kőrakatot a gátmagtól. A napi tárolómedencét közvetlenül a turbinaház fölött kell elhelyezni. Néha az időszaki tárolómedence napi tárolóul is szolgál. Az ily eset azonban csak kivétel s legtöbbször külön kell a napi tárolóról gondoskodni. A napi tárolómedencét vagy a vízkivételnél, vagy a felvízcsatorna valamely pontján, vagy a nyomókamránál létesítjük. Ha a tároló a nyomókamrától messzebb van, akkor a kezelésekor tudni kell előre, hogy az energiahálózat mikor kíván víztöbbletet, mert a víz csak így juthat kellő időben a turbinákhoz. A nyomócső felső végén elhelyezett tároló sokkal jobb, de megépítése néha nagyon költséges, mert fenn, a sziklás magaslaton, ritkán van alkalmas hely reá. A tárolómedencéknek, főként a kisebb, napi tárolómedencéknek egyik baja a föliszapolódás. Az Avignonet-vízerőtelep gátja a Drac-on 26 m magas : két év alatt a tároló feltöltődött, bár 400 m

3 emésztésű hordaléklebocsátó zsilipje van. A fenékzsilip csak egy csatornát vájt ki a leülepedett hordalékban anélkül, hogy a medence lerakodmánya elment volna. A lerakodás nem a gátnál, hanem a medence felső végén kezdődik, hol a víz megcsöndesedik s aztán tovább halad előre. Az Alpokban a tárolók gyorsabban töltődnek föl, mint a Pirénékben, melyeknek vizei nem olyan hordalékosak. Ha. a folyó állandóan hoz hordalékot, célszerű a vizet csatornában a táioló hosszában vezetni s a medence alacsony csorduló segítségével kap vizet a csatornából. A csordulófallal elválasztott csatorna megtelik a csorduló magasságáig üledékkel. A gáton megfelelő zsilipeken, a csatorna végénél erőteljes kimosásokat végezhetünk az üledékben. Ha a vízfolyás csak árvízkor hoz hordalékot, a csorduló helyett az árvizeket átvezetjük a medencén, fölnyitva a gát fenékürítőjének zsilipjét, hogy folyás keletkezzék benne, mely a lerakódást nem engedi meg. Az első, csatornás-csordulós megoldásra példa az Ossau-telep, melynek 25.000 m

3-es tárolója az oldalcsatorna nélkül gyorsan föliszapolódnék. A második megoldásra példa a merensi vízimű az Ariège-en, hol 80.000 m

3 vizet tárolnak. A medence feneke áteresztő volta miatt betonburkolatot kapott s e burkolat lejt a fenékűrítő zsilipek felé, melyeken erőteljes kimosás létesíthető.