Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

SZAKIRODALOM. Rovatvezető : Dr. techn. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. Az első nemzetközi völgyzárógát-kongresszus eredményei. I

e

r Congrès des Grands Barrages, Stockholm et Trollhätten 1933. juin

—juillet. Commission Internationale des Grands Barrages de la Conférence Mondiale de l'Energie ; 5 kötet. A kongresszus programmjában négy kérdés tárgyalása szerepelt. Kettő ezek közül a falazott gátakra vonatkozott, két kérdés pedig a földgátakkal volt összefüggésben. Összesen 46 jelentés érkezett be, amelyeket az illető tárgykör keretében egy összefoglaló jelentés tárgyal. Magyarország két jelentéssel volt képviselve. Az első kérdéssel : A támfalként működő völgyzárógátak betonjának elöregedés okozta szétmállása, (Détérioration, par viellissement du béton des barrages-poids.) 8 jelentés foglalkozott. Az összefoglaló jelentést Svédország képviselője : A. Ekwall terjesztette a kongresszus elé. A kérdés napirendre tűzésének az volt az oka, hogy különösen az északi államokban a régebben fennálló betonból készült völgyzárógátakon szembetűnő elváltozásokat észleltek. Mivel azonban több államban (pl. Németországban) betongátakat csak az újabb időkben építettek, a kérdést kiterjesztették a kőből falazott völgyzárógátakra is. A beton pusztulásának főoka az átszivárgó víz kártékony hatásában keresendő, amely a cementből a meszet kioldja. De oka lehet a gyakran ismétlődő hőmérsékletváltozás, a fagy és a hó hatása, továbbá a legtöbb esetben a tárolt igen légy víznek kémiai behatása. A különböző államokban különbözőképen igyekeztek biztosítani a gáttest vízállóságát. Németországban pl. ebből a célból a cementhez traszt vagy meszet adagoltak, Angliában pedig ugyanazt a beton magas cementtartalmával igyekeztek elérni. Az Angliában alkalmazott I : 2-5 : 2-5 keverésarány kb. megfelel annak a svédországi előírásnak, hogy vizet át nem bocsátó beton előállításánál a köbméterenkénti cementmennyiségnek 325 kg-nak kell lennie. Hasonló ehhez az a svájci tapasztalat, hogy a gáttest koronáján és vízfelőli oldalán csak a 300 kg/m

3 cementtartalmú öntöttbeton fagyálló s a felületen alkalmazott soványabb betonok mind elváltozásokat mutattak. Soványbetont (200 kg/m

3) völgyzárógátaknál általában csakis a gáttest belsejében szabad alkalmazni. Valamennyi jelentés hangsúlyozza, hogy a völgyzárógátak vízfelőli oldalának védőréteggel való bevonása rendkívül fontos. Mivel a bitumentartalmú habarccsal készített vakolat többhelyütt nem vált be, másképen törekedtek a víztől érintett felületet megvédeni. így pl. a német képviselő azt javasolja, hogy a jövőben nemcsak a közvetlenül vízzel érintkező felületeket, hanem a gáttest tömítő magját is, amely a földgátaknál agyagból készül, trasz- vagy puzzolántartalmú cementhabarccsal vakolják, hogy ezzel is akadályt állítsanak az átszivárgó víz útjába. Minthogy Németországban a kővel falazott gátakkal — csekély térfogatváltozásuk miatt —igen kedvező tapasztalatokat tettek, ajánlatosnak látszik a betongátakat is—a légfelőli oldalon — terjeszkedési hézagok nélküli kőburkolattal ellátni. Ha az építésnél nem is burkolják, mégis legalább a burkolat alapját le kell rakni, olyanképen, hogy a gáttest lábára kis pillérekből és boltövekből álló tartószerkezetet építenek, amelyre aztán a védő kőburkolat később felfalazható. A pusztulásnak indult gátak helyreállítására igen érdekes példát ad a norvég jelentés. (F. Gröner ; Method for repair and Preservation of Dams as used at the Ringedals, Dam, a/s Tyssefaldene Hardanger, Norway). A Ringedal-gát, amely egyike Skandinávia legnagyobb völgyzérógátjainak a gondtalan építés miatt közvetlenül üzembehelyezése után javításokra