Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - VI. Dieter János: A recski völgyzárógát
654 kavicsrétegből áll. Erre fekszik rá a vízzárótakaró, amelynek lábába belenyúlnak a völgylejtőkön lévő betonbordák és a vasszádfal vasbeton fejgerendája. A takaró a gát terepfeletti részének vízzárására szolgál. Vastagsága a 19 Г00 m-es szintben Г5 m, a kb. 184"5 m-es szintben pedig 2"10 m. A bánya területén termelhető agyagból s külön hozzáadagolt homokból meghatározott arányban gondosan keverve, 15—20 cm-es rétegekben, 25—30 kg-os kézi döngölőkkel tömörítve, kellő nedvesítés mellett készült (5. kép). A vízzárótakaró anyagának vizsgálatára, a vizsgálat módszereire és eszközeire ehelyütt nem térek ki. Ezekről u. i. részletesen beszámoltam a Vízügyi Közlemények XV. évfolyamának (1933) 1. számában közzétett cikkemben (98. old.). Néhány megjegyzést általánosságban mégis teszek. Említett cikkemben tárgyal* kisebb magasságú gátaknál a vízzárótakaró alkalmas voltát annak idején gyakorlatilag tulajdonképen ú. n. próbakísérlettel állapítottuk meg. Azóta azonban a talajmechanika hatalmas fejlődésen ment keresztül, úgyhogy az arra alapított tudományos vizsgálatok ma már annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy valamely anyag (keverék) vízzárótakaróul vagy magul alkalmazható-e vagy nem, se alacsony, sem magas földgátaknál nem hiányozhatnak. Ezeknek a vizsgálatoknak a köre természetesen annál szűkebb lesz, minél alacsonyabb az építendő gát, illetve minél kisebbek az ahhoz fűződő érdekek. A kérdés itt tulajdonképen mindig az, hogy a rendelkezésre álló anyagból, minimális költséggel, miként alakítsuk ki a gát szelvényét, hogy az építményre vonatkoztatva bizonyos megszabott biztonsági fokot elérjünk. Ehhez pedig ismernünk kell az alkalmazandó anyag egynémely fontos fizikai tulajdonságát, így elsősorban : a térfogatsúlyt, a szemcseösszetételt, az összenyomhatóságot, a vízáteresztőképességet és a nyírási szilárdságot. A térfogatsúly és a nyírószilárdság a gátak sztatikai vizsgálatánál játszik nagy szerepet, az összenyomhatóság az anyag várható ülepedéséről és az ezzel kapcsolatos konzisztenciaváltozásokról tájékoztat, a vízáteresztőképesség ismerete pedig a szivárgási viszonyok és a hidrodinamikus feszültség-jelenségek megítélését teszi lehetővé. 3 A vízzárótakarót a vízfelőli oldalon lent, kb. Г6 m, fent mintegy 0-5 m vastag földréteg borítja, amelynek 1 : Г5 hajlású rézsűjét az elhabolás ellen, továbbá a rézsűknek a meggterhelése végett is, 40 cm vastag cementhabarcsba rakott terméskőfalazat burkolja. A megépítés során falazott terméskőburkolatot csak a padkáig csináltak, afelett 20 cm vastag betonlapokkal burkolták a gát vízfelőli rézsűjét. 4 3 A sok műből és tanulmányból, amely a földgátak készítésekor végzendő vizsgálatokkal foglalkozik, az alábbiakat sorolom fel : 1. Jáky J. dr. : A talajtechnika alapfogalmai és technikai alkalmazások címűközleménye. (Vízügyi Közlemények, 1933. évi 1. szám. 36—38. oldal.) 2. Greiff : Neuere amerikanische Erfahrungen im Bau von Talsperrendämmen nach den Spülverfahren. Die Bautechnik, 1927. év. 6. füzet, 75—77. oldal.) 3. Dr. Ing. Fr. Tölke : Die neuzeitliche Entwickelimg des Erddammes in Amerika. (Der Bauingenieur, 1931. év. 36. füzet, 627—631. oldal.) 4. Regierungs- und Baurat Marx : Der Staudamm Ottmachau. (Die Bautechnik, 1932. év. 1. füzet, 8—12. oldal.) 5. Dr. Ing. Karl Terzaghi : Erdbaumechanik auf bodenphysikalischer Grundlage. 378—380. oldal. 6. Redlich —Terzaghi —Kampe : Ingenieurgeologie. 541. oldal. 7. Seifert (ford. : Dieter) : Földgátak készítésekor végzendő vizsgálatok. (Vízügyi Közlemények, XV. évf. 1933. 2. szám. 122—132. old. —Prof. R. Seifert : Festigkeitsuntersuchungen bei Staudämmen. (Zeitschrift des Vereins Deutscher Ingenieure. 1933. év. 14. füzet. 361. о.)
