Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - VI. Dieter János: A recski völgyzárógát
655 A völgyfenéktől az ép szikláig terjedő gát alatti altalajnak a vízzárását — mint már említettem — 34-0 m hossziiságban levert, Larssen-rendszerű vasszádfal (1. kép) teszi lehetővé, melynek fejmagassága 184-20 m a tengerszín felett, talpmagassága pedig a szikla alakulata szerint változó. A Larssen-fal fejmagassága kb. Г5 m-rel alacsonyabb az átlagos terepszintnél. Hogy a Larssen-fal területében takarékoskodjanak, a falat az átlagos terepszintnél kb. 2-4 m-rel (183'6) mélyebben elkészített árokból verték le. Ez az árok és 1 : 1 hajlású vízoldalfelőli rézsűje egyúttal támasztóvállul szolgált a vasszádfalhoz csatlakozó vízzárótakarónak. A vasszádfal felső részét 0-85 m magas és 0-30 m vastag vasbeton fejgerenda (5. kép) foglalja össze, hogy a vasszádfal fent ne érintkezzék közvetlenül a vízzárótakaróval. A szádfal, illetve a fejgerenda a völgy két oldalán 0'30 m vastag és 0-5 m magas betonfalakban (ú. n. betonbordákkal) folytatódik, melyek a völgy lejtőin az ott már magasabban fekvő ép sziklára alapozva, a 191-0 m szintig érnek fel, s egyrészt azzal a céllal készültek, hogy a szivárgó vizek útjai meg legyenek hoszszabbítva, másrészt, hogy a vízzárótakaró támasztékául is szolgáljanak. A gát koronája а 19Г0 szinttől a 192'0 m szintig földből épült (8. kép). Túlfolyó csatorna. Az árvizek és a felesleges vizek levezetésére a völgy baloldalában legnagyobbrészt sziklába, kisebb részében kemény agyagba vágott túlfolyó csatorna, jobban mondva surrantó szolgál, mely a gáttól teljesen független. Szabad szélessége az átbukásnál 15'0 m, koronamagassága 189'5 m a tengerszín felett. (Lásd a 7. ábrát.) 8. Az 1933. évi stockholmi első völgyzárógát-kongresszus kiadmánya. III. kötet. Ez a könyv azokat a vizsgálati módszereket ismerteti, amelyek annak megállapítását tűzték ki célul, hogy valamely anyag (keverék) völgyzárógát építésére alkalmas-e, vagy nem. E Vitien a 400 oldalas kiadmányban erre nézve igen sok tanulmány van. A kérdést mindezek azonban máig sem döntötték el véglegesen, amit világosan elárulnak a kongresszus alábbi megállapításai : „a) A kongresszusnak az a kívánsága, hogy a következő üléseken földgátak állékonyságának a kérdését behatóan tárgyalják meg. b) Azt ajánlja, hogy tekintettel a vizsgálati módszerek különböző voltára, amelyek egységesítése kívánatos dolog, új gátak építése előtt a következő vizsgálatokat végezzék : a) az alapvető tulajdonságokat illetőleg : a csúszósurlódás, a kohézió és a belső súrlódási együttható, az áteresztőképesség és az összenyomhatóság megállapítása, ß) a használatos jellemzőket (Kennziffer) illetőleg : a szárazanyag térfogatsúlyának, a víztartalomnak, a szemcseösszetétel megállapítása, Y) másodsorban : a normális konzisztencia é.s az Atterberg-féle határok megállapítása. c) A kongresszus annak az óhajának ad kifejezést, hogy a meglévő építményeknél, főleg azonban minden 15 m-nél magasabb földgátnál, a felhasznált talajnemeket a fentebbi irányelvek szerint rendszeres vizsgálatnak vessék alá. d) A kongresszus annak az óhajának ad kifejezést, hogy a következő üléseken az altalajra vonatkozó technikai vizsgálatokat is tárgyaljanak. e) A kongresszus azt ajánlja, hogy a gát belsejében uralkodó piezometrikus nyomás vizsgálatát mérőberendezések elhelyezésével tegyék lehetővé, amelyek a belső hidrosztatikus nyomás pontos ismeretére minden időpontban, főleg azonban a gát megtöltésekor és kiürítésekor adnak módot." 1 A szárazfelőli rézsüt később 1-0 m vastag földréteggel fedték be (8. kép) és gyeptéglákkal burkolták.
