Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - III. Németh Endre: Az olasz vízügyi szövetség és az általa rendezett vízügyi kongresszusok
589 öntözésben jártas földmívest telepítettek Délolaszországba, akik többek közt paradicsommal is próbálkoztak. Nagy volt a csalódásuk, mikor a szomszédok öntözetlen paradicsomával ellentétben az övék csak vegetált, de megérni nem akart. Magyarázat : elszámították magukat a vízmennyiséggel, keveset adtak az öntözéstől nagyigényűvé vált növénynek. Az öntözés alkalmas módjait illetőleg a vélemények nem egységesek : Germani szerint a permetező öntözés Délolaszország forró éghajlata alatt az agyagos talajnak sem felel meg, mert nem tud a párolgás miatt elegendő vizet adni a szomjas növénynek. Ezzel szemben Pantanelli és Potenza, a barii, illetőleg foggiai kísérleti állomás vezetői a permetező öntözés mellett szólnak, mondván, hogy esti öntözésekkel 60 cm mélységig tudták nedvesíteni talajukat, míg csörgedeztető módszerrel csak átlagosan 15 cm-ig tudtak lehatolni. Germani inkább az altalajnedvesítéssel ért el jobb eredményt, mert a felszín alatt 15—20 cm-re elhelyezett porózus csövekben (Sernagiotto, Samarini-féle csövek) szállított víz nem érintkezvén a levegővel, nem melegszik túlságosan fel és nincs párolgási veszteség. Pantanelli és Potenza ennek a módnak hátrányaként felemlíti, hogy közvetlenül vetés után nem lehet nedvességet juttatni a csírázó magnak, holott erre ott délen igen gyakran szükség van. A kongresszus ülésén elhangzott felszólalások során az északolaszországi, különösen a Modena körüli agyagos talajokon tett tapasztalatok kerültek sorra. Toni tanár, a modenai Cattedra Ambulante (mezőgazdasági vándortanszék) vezetője 1928 óta élénk tevékenységet fejt ki az öntözés terjesztésének érdekében, mert látta, hogy rövid pár év során milliók mentek veszendőbe a szárazság miatt. Különösen a takarmányfélék termelése bizonytalan és ennek a különben fejlett állattenyésztés látja nagy kárát. Eleinte nagyon húzódoztak az öntözés bevezetésétől, mert kötött talajoknál nagyon ügyelni kell a vízmennyiségnek a talaj igényeihez való megszabására. Amikor a növény fejlődésben van, akkor meg kell adni a szükséges mennyiséget, de a kaszálás előtt idejében abba kell hagyni az öntözést, mert ha a növény ki nem szívja a kötött talajba juttatott víztöbbletet, akkor az szántásig bennmarad, már pedig elég egyetlen egyszer nedves állapotban szántani az ilyen talajt és annak fizikai szerkezete évekre el van rontva. Modena körül szinte kizárólag kutakból öntöznek. Az így beszerezhető vízmennyiség nem elég ahhoz, hogy mindenféle termelési ágnak jusson, de a takarmánytermelés szükségletét fedezni lehet. Erre azonban elengedhetetlenül szükség is van, mert a 32,000 művelési egységre osztott Modena megyében 180,000 szarvasmarhát kell ellátni. (780 sajtkészítő üzem dolgozza fel a tejet.) Ha egy takarmánybő esztendő után aszályos időszak következik, 39—-40,000 szarvasmarhát is le kell vágni takarmányhiány miatt ! Ezt a szörnyű kárt csak az öntözéssel lehet elkerülni. Ezért a kutak fúrása egyre gyakoribbá vált és ezidőszerint a megye másodpercenként mintegy 6 m 3-t kap a kutakból, ami elegendő 6000 hektár öntözésére. Bár az agyagos talajok öntözése több nehézségbe ütközik, mégis a szerzett tapasztalatok értelmes felhasználása mellett az öntözött agyagtalaj szebb eredményeket ad, mint a laza talaj, amely pedig kevesebbet szenved a szárazságtól. A modenai Cattedra Ambulante arra tanítja az öntözőgazdákat, hogy korán kezdjenek az öntözéshez, még akkor is, ha van remény tavaszi esőkre. Ezzel szemben július végén abba kell hagyni az öntözést, hogy az augusztusi időjárás mellett a talaj szántásra alkalmas állapotot visszakapja.
