Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

673 nedvesség az első kaszálás sikerét eléggé biztosítja. Kísérleteinek eredményét összefoglalva, megállapítja, hogy a talajnak kellő nedvességgel való ellátása erőteljes permetezésnél nem volt kedvezőbb, mint gyengébbnél. A kis adagok annál hatásosabbak, minél kisebb az adott csapadéknak az időegységben való magassága. Az így adagolt csapadék jól áthaladt a talajon. Dr. Tiemann és dr. Miller alluviális, agyag- és homoktartalmú talajon 3 éven át végeztek kísérleteket. A talaj pH értéke 5'8, tápanyagtartalma gyenge volt, tehát erőteljes trágyázásra volt szükség. A kísérletek eredménye szerint a permetezés a talaj víztartalmát általában kedvezően emelte és erős szárazságban az emelkedés mértéke a 230%-ot is elérte. A talaj víztartalmának megőrzése annál jobb, minél zártabb a gyeppázsit. Az öntözés következtében a növények levélzete erőteljesebb, ami egyben a fehérjetartalom emelkedésével jár. A tejmennyiség emelkedése átlagban a nem öntözött legelőkhöz képest gyenge öntözésnél 892'7 kg/ha, erősnél pedig 1845-9 kg/ha, megfelelve 29 és 60% szaporulatnak. Évenként 180 napos legeltetési idényt számítva, egy számos marhára öntözetlen legelőn Ü'44, gyengén öntözöttön 0'36, erősen öntözöttön pedig 0-32 ha legelőterület esett. A gyenge öntözés minden költség beszámítása mellett hasznot nem adott, az erőteljes tiszta haszna pedig 46-84 RM volt. A városi szennyvizekkel való permetezés és vele a szennyvizek értékesítése tekintetében is végeztek bizonyos tanulmányokat, azok azonban ma még a kezdet kezdetén állóknak tekinthetők, habár a későbbi fejlődés csirái igen határozottan felismerhetők. A legutolsó kötetben dr. W. Brouwer összefoglalja a permetezés helyes idejére, termésgyarapító hatására vonatkozó, addig szerzett tapasztalatokat és alapelveket. Bevezetésében kimondja, hogy a permetező öntözés helyes kezelés esetén az alacsony terményárak és drága üzemi költségek mellett is jövedelmezőnek tekinthető. Tanulmányában minden terménnyel sorban foglalkozik és megállapítja mindegyikre vonatkozólag a permetezésnek Németországban leghelyesebb idejét és az adható csapadék adagolását, tehát az egyes öntözések számát és a mesterséges csapadék jövedelmező nagyságát. Meg kell mondani, hogy Brouwer szerint a növények kritikus időszakán belül való öntözés mindenkor jövedelmező, amikor az időjárási tényezők optimuma nincsen meg, s hogy az ezen kívül való öntözés igen gyakran teljesen sikertelen. Az öntözés jövedelmező voltát általában üzemgazdasági tényezők szabják meg. A következőkben való felsorolásokhoz hozzá kell azt is tenni, hogy a naptárszerűleg megadott idők a németországi viszonyokra vonatkoznak, s azokat ottan is, a mindenkor uralkodó helyi viszonyoknak megfelelően módosítani kell. Tapasztalatainak összefoglalása a következő : A könnyű talajok főterménye : a rozs a permetezést még akkor sem igen hálálja meg, ha a vizet a zsendülés idejében kapja, mert a végzett agrometeorológiai megfigyelések szerint a száraz évek a rozsra általában kedvező hatásúak. Az őszi búzánál a szárbaszökkenés ideje előtt (május 16—30) adott egyszeri, 15—20 mm-es eső igen hasznos lehet, mert akkor a tápanyagfelvétel igen élénk. A tavaszi búzával végzett kísérletek szerint akkor, amikor a természetes tavaszi csapadék a jó átlagon alul marad, a permetezés eléggé gazdaságosnak mutatkozott. Egy dolog kétségtelenül kitűnt : A májusban adott 10 és a júniusban adott 20 mm, tehát összesen 30 mm permet jobb eredményt adott, mint a májusi 40,