Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

561 nek látszik a tanulmányok kivonatos ismertetése, mert vannak köztük olyanok is, amik általános érdekűek. Eddig a kiadványok négy kötete jelent meg, és pedig 1930, 1932 és 1933-ban. Tehát a tapasztalatok teljesen újaknak tekinthetők. Minthogy pedig az egyes későbbi kötetek olyan dolgokat is tárgyalnak, amik korábban már meg voltak beszélve, a tanulmányokat időbeli sorrend helyett tárgyi sorrendben ismertetem. A társulat feladatait két rövid cikk tárgyalja. Prof. dr. 0. H. Fischer titkos kormánytanácsos a kérdést műszaki szempontból tekintve, a feladatot a berendezések vizsgálatában és technikai javításában jelöli meg. Rámutat az összetett vezetékek ellenállásaira, továbbá arra, hogy a gyárosok a csőkapcsolásoknál fellépő turbulencia figyelembevételét eddig elhanyagolták. Hangsúlyozza a szórási távolság és a cseppek nagysága közti összefüggést. Feladat még a különböző anyagú csövek vizsgálata, a legcélszerűbb motor megállapítása. Prof. W. Freckmann a gazdasági feladatokat tárgyalva, mindenekelőtt megállapítja, hogy a technika a mezőgazdaságot jóval megelőzte és ma már megfelelő megoldások állanak a gazda rendelkezésére, amik csak szakavatott kezelést igényelnek. Trágyázási, fajtakiválasztási és talaj megmunkálási kérdéseket kell tisztázni, egyben tanulmányozni az üzemköltségek megállapításának leghelyesebb módját. Dr. ing. Th. Oehler és dr. agr. G. Schonnopp az egyöntetű tárgyalás érdekében a permetező öntözés mesterszavait állítja össze. Ezek nálunk is ismertek lévén, a részletek elhagyása mellett csak azt említem meg, hogy szerintük rövid vagy finom sugárral dolgozik a berendezés, ha a vizet egy csövön több vízszóró osztja szét, tehát a cső fúvókáscső, hosszú, vagyis erős sugárral dolgozik akkor, ha a vizet a maga egészében vagy részben egyetlen messzeszóró permetezi szét. B. Victor oki. mérnök, gazdasági kamarai főtanácsos, a forgalomban lévő rendszereket veszi sorra és azokat két csoportra osztva tárgyalja. Fúvókás csövekkel dolgozik a Krause, a banning er-féle egységes rendszer, a Phönix-Hydor, a Lochbinder-féle „Ideal" és végül a P

errot-univerzális berendezés. Egyes szórókkal dolgozik a Phönix-Hydor hosszú sugárral, a Lanninger-féle nagy, négyzetben öntöző, a Siemens-Schuckert-müvek rendszere, a Hűdig-rendszer, a Perrot-féle nagy felületet öntöző rendszer, a Michelis-féle 'propeller-permetező és végül ugyanannak esőágyúja. A felsorolt rendszerek alkatrészeit sorravéve, a Krause-rendszer előnyének mondja a gyorskapcsolás fogas megoldását, ami azt egyenetlen talajon is jól használhatóvá teszi. Egyenként 6 m hosszú csövei Mannesmann-félék, amik a repülő vagy földbetett vezeték két oldalán szárnyként vannak felszerelve, tehát amíg az egyik szárny öntöz, a másik szerelhető. Kiszolgálásához 2 ember elég, akiket még a motornál és a szivattyúnál is fel lehet használni. A szárnyak egy állásból 12 m széles sávot öntöznek meg. Az elpermetezett víz 0-8 atm. fúvókanyomás mellett óránként 40 mm csapadékot ad. A Lanninger-féle egységes öntözőnél a vízszórók nem a csöveken, hanem a könnyű fémből való egyes csődarabok kapcsolása közt vannak elhelyezve. A csőkötések irányeltéréseket is megengednek. Öntözőrózsával dolgozik. Kiszolgálásához 2 munkás elegendő. Egy állásból 24 m széles sávot óránként 30—48 mm csapadékkal lát el. A szükséges fúvókanyomás Г5 atm. A Phönix-Hydor kétféle kivitelben készül, amik csak a csőátmérőben térnek el. Jellemzője a vizimotor, ami a vékony vízsugarakat adó csövet tengelye körül ide-oda ingatja. Az óránként adott csapadékmagasság az 1*5—2'0 atm. normálnyomásnál a vizimotor állításához képest 8—22 mm. A megpermetezett Vízügyi Közlemények. 3G