Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

557 tényezők harmadik csoportjához, amiben az egyén, annak rátermettsége, tudása és gyakorlata dönt. Az egyén dolga pedig igen sokoldalú. Mindenekelőtt hatalmas szerep jut a helyes diszpozíciónak, ami nemcsak a termények helyes csoportosításában, hanem még a berendezés technikai kihasználásában is megnyilvánul. Annak eldöntése is a gazda feladata, mikor mennyi vízzel öntözzön. Ha nem a magkelés biztosításáról van szó, feltétlenül azelőtt kell öntözni, mielőtt a növény életműködésében fennakadás állhat be. Ennek felismerése pedig éppen olyan gyakorlatot és tudást igényel, mint az adagolandó csapadék nagysága. A tűlkorán adott csapadék nem biztosítja kellően a termést, az elkésettel pedig a hiányt már a legtöbb esetben lehetetten helyreütni. Az adagolt víz mennyisége tekintetében itten elég annak megemlítése, hogy a gyökérrégióban a vele adott, lefelé tartó víznek össze kell érnie az altalajvízből kedvező körülmények közt felemelkedő kapilláris vízzel. Ha a gyökérrégióban ilyen felemelkedő vízre a viszonyok miatt nem számíthatunk, azt a permetezéssel adottal kell megfelelő nedvességgel pótolni. Ez tehát a gazda kötelezettségei közé sorolja az altalaj és az altalaj víz viszonyainak figyelemmel való kísérését is. Kötöttebb talajoknál megesik, hogy azok víznyelőképessége előbb kimerül, mielőtt a gyökérrégió a kellő nedvességet megkapta volna. Ilyen esetben segítség lehet a talajnak megfelelő ideig való pihentetése, ami után a víznyelőképesség — habár nem is a korábbi mértékben — ismét helyreáll. Az is helyes mód, sőt talán leghelyesebb, ha a víznyelőképességet nem merítjük ki, hanem az adagolást szorítjuk le. Az újabb német öntözőberendezések némelyikénél már erre törekszenek, mert van olyan messzeszóró rendszer, aminél az óránként adható mesterséges csapadék csak Г2 mm-nek felel meg. Abban az esetben, ha a pihentetés nem mellőzhető, az helyes munkadiszpozíciónál nem okoz nehézséget. Mindenesetre érdemes annak megemlítése, hogy az elől már röviden tárgyalt derekegyházi öntözésnél a pihentetés már szinte automatikus, mert a hajó ideodajárván, jövet-menet öntöz. A tényezők legutolsója maga az öntözővíz. Ebben a tekintetben permetező öntözésnél sem állíthatunk fel más feltételeket, mint a többi öntözési módoknál. Egy megjegyzést azonban mégis kell tenni. A levegőnél hidegebb vagy melegebb víz a szétpermetezés közben közelítőleg felveszi a levegő hőmérsékletét, tehát a hideg víz felmelegszik, a meleg pedig lehűl. Ez pontos kísérletekkel megállapított tény. Vannak, akik azt állítják, hogy a tűző napon, nagy forróságban adott permet leforrázza, tönkreteszi a növényt. Ez éppen az említettekből, de meg kísérletekből következőleg is nem felel meg a tényeknek. Csupán egyetlen eset történhetik meg. Ha verőfényes időben permetezünk, a leveleken megmaradó apró vízcseppek, mint megannyi domború gyűjtőlencsék, a leveleken égési sebeket okozhatnak. Ez azonban egyrészt futóesők után való erős napfényben is megesik, másrészt pedig a párolgási veszteségek lehető csökkentése érdekében úgyis kerüljük a nappali, tehát a túlmelegben való öntözést. Azzal a nálunk hangoztatott váddal szemben, hogy a permetezéssel adott csapadék nem hatol le olyan mélyen a talajba, mint a természetes eső, egy pár megjegyzést kell tennem. Az állítás ugyanis több hibaforrás következménye. Az első hiba onnét ered, hogy a berendezés által szállított és szétpermetezett