Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

550 zárjanak be a mellékcsatorna tengelyével. A hajót fecskendezés közben a sugárcsövek ferde helyzetéből eredő reakcióerő mozgatja előre és hátra. Visszatérve a csöves elrendezésekre, a földfeletti repülővezeték és a szórószárnyak csövei vagy a földre, vagy bakokra vannak fektetve. A szárnyaknál a Phönix-rendszerben korábban használt gurítókerekes, valamint a targoncás megoldás már a múlté. Minden földfeletti szállítható vezeték egyes csövei rendszerint 6 m hosszúak. Amint már említettem, gyors kapcsoló- és oldószerkezettel vannak ellátva. A vizet elpermetező berendezés különféle lehet. Az alkalmazott megoldások rövid ismertetését a következőkben adom : A fúvóka arra szolgál, hogy a víznek a csővezetékből való kivezetését és szétszórását lehetővé tegye. A szórófúvókában a vízsugár felbontására szolgáló rész is lehet. Az öntözőrózsa mindenben hasonlít a közönséges kerti öntözőkannák öntözőcsövén használt soklyukú rózsához. A fúvókáscsövön annak hosszában több vízszóró van felszerelve, ellentétben a sugárcsővel, ami a csővezeték végén foglal helyet. A forgósugár külön magyarázatra nem szorul s azt mindig egyes szóró adja. A szórószárny rendszerint alátámasztásokon nyugszik s lényegében nem más, mint fúvókáscső. Egy állásból bizonyos területsávot látnak el vízzel, aminek méreteit a cső hossza és a szórási távolság szabja meg. Vannak csak egy, s vannak mindkét oldalra öntöző ilyen berendezések. Az előbbi előnye, hogy a cső egyik oldalán a talaj száraz marad, tehát a munkások nem taposhatják össze a már átáztatott részt. Némely rendszernél a szárnyakat kis vizimotorral saját tengelyük körül ide-oda ingatják, amivel elérik, hogy egyetlen fúvókasorral a cső mindkét oldalát egyformán meglocsolják. Más rendszereknél pedig már a fúvókák úgy vannak megszerkesztve, hogy a cső mindkét oldalára locsolnak. Az ilyen locsolószárnyakat az általuk uralt sáv kellő megpermetezése után át kell állítani. Az egyes szórók nem sávot, hanem maguk körül, mint központ körül, kör- vagy négyzetalakú területet öntöznek meg. Lehetnek állók, mint amilyenek az öntözőrózsával ellátottak és lehetnek körbenforgók. A fúvókásszárnyak az idő egységében általában nagyobb, az egyes szórót pedig kisebb csapadékot adnak. Ezzel kapcsolatban itten megjegyzendő, hogy különösen nagyobb öntözéseknél újabban előnyben részesítik a forgóöntözőket, mert eltekintve az előnyösebb, szelídebb mesterséges esőtől, egy állásból nagy területeket lehet velük megpermetezni. A permetező öntözésre is áll a mindenféle befektetésnél figyelembeveendő az a követelmény, hogy a lehető legkisebb áldozattal kell a célt elérni. Ami a befektetés nagyságát illeti, a legjobb akarat mellett sem mehetünk bizonyos mérték alá, mert mindig kell motor, szivattyú, csővezeték és szóróberendezés. A permetező öntözés szülőföldje Németország lévén, ott minden arra illetékes törekszik a befektetési költségek apasztására. Igyekeznek a gépi berendezést tökéletesebbé, olcsóbbá tenni, a csövek súlyát a feltétlenül megkövetelt szilárdság megóvása mellett azok árával együtt csökkenteni, a kapcsolásokat úgy megoldani, hogy azok a csövekben elkerülhetetlenül fellépő súrlódási veszteségeket ne emeljék felesleges módon, végül hogy a vízszórók működése minél kisebb nyomásveszteség mellett legyen biztosított.