Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés
651 A jövedelmezőség tényezői. Minthogy a permetező öntözéstől jövedelmezőséget várunk, foglalkoznunk kell az azt megszabó tényezőkkel. A tényezők négy csoportba oszthatók. Ezek a következők : 1. A technikai megoldás. 2. A természeti adottságok. 3. A kezelő egyénisége és a gazdaság milyensége. 4. A víz. A technikai tényező maga a berendezés, tehát a motor, szivattyú, csővezeték és a vízszórók. A berendezésnél a legnagyobb figyelmet arra kell fordítani, hogy annak egyes részei egymáshoz szervesen illők legyenek, tehát mindegyik rész teljesítőképessége összhangban legyen a többiekévél. Ezt különösen nálunk kell erőteljesen hangsúlyozni, mert igen sokszor, állítólag takarékosságból és ugyancsak állítólag olcsón megszerzett alkatrészeket szedtek és állítottak össze, amivel azután az üzemet drágították meg tűrhetetlenül. A dolog vége ilyen helyen természetesen a permetező öntözés abbahagyása, sőt igen sok esetben annak erőteljes leszólása és ezzel másoknak elriasztása lett. Hogy az egyes részek megfelelő volta milyen hatalmas mértékben befolyásolhatja az üzem költségeit, azt pár példával kell megvilágítanom. Legelőször a motorról szólva, meg kell mondanom, hogy sokszor a berendezést annak feltevése mellett szerzik be, hogy az üzemet egy, a gazdaságban meglévő gép fogja ellátni. Ennél a legtöbb esetben megfeledkeznek arról, hogy voltaképen milyen erőre is volna szüksége a berendezésnek, tehát a mótor vagy túlerős, vagy pedig túlgyenge. Magyarázat nélkül is könnyen belátható, hogy mind a két eset üzemdrágító. Volt alkalmam egy berendezést látni, ahol egy rövid vezeték végére állított nagy öntözőrózsás permetezővel már elsatnyult lucernát öntöztek és a motor egy a gazdaságban éppen nem használt 10 névleges, tehát 25 tényleges lóerejű angol cséplőlokomobil volt ! Más esetben pedig egy keshedt, a kimustrálásra régen megérett, gyenge traktor hajtotta az igen hosszú vezetékhez kapcsolt nagy szivattyút. Hogy pedig a szivattyút illetőleg kellő képet kaphassunk, tegyünk fel egy esetet : A gazda által választott 60°/ o-os hatásfokú szivattyú 80%-ába kerül annak, amennyiért egy 70%-os hatásfokút lehetne beszerezni. A gazda örvend a 20% megtakarításnak. Minthogy azonban tapasztalat szerint a szivattyú ára a motor leszámításával az egész többi beszerzési költségnek mintegy 10—15%-át teszi ki, a tényleges megtakarítás már ezen a réven 2—-3%-ra zsugorodik össze. Ha most már a szivattyú hatásfokát is számításbavesszük, a megtakarítás tovább csökkenik, mert az olcsóbb szivattyú hatásfoka 14'3%-kal kisebb a drágábbénál, s az özemköltségek nyilvánvalóan ugyancsak 14'3%-kal emelkednek. Végeredményben az egyszeri 2—3%-os megtakarítással szemben áll az üzemköltségnek állandóan emelkedett volta. A csővezetéket illetően közismert, hogy a hajtógépnek azonos vízszállítás mellett annál nagyobb ellenállást kell legyőznie, minél kisebb a cső kalibere. Ha például adott esetben 100, 90, 80 és 70 mm-es csövek közt áll a választás, az ellenállások és így a hajtóerőszükséglet aránya, a 100 mm-esét egységnek véve, Г00 : Г69: 305 : 5'95, amivel szemben a költségek aránya közepesen
