Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - VIII. Szakirodalom

536 végzett asbestcement ,,Eternit"-csövekkel prof. Ludin Berlinben.) A csővezetékbe egy tartányból legfeljebb 1-5 m nyomás alatt juthatott be a víz, a kifolyás szabad vagy nyomásalatti volt. Az átfolyó vízmennyiséget bukóval mérték. A nyomásveszteség vonala 8 piezométeren (d=18 mm) volt észlelhető. Ezek a kötésekhez közel voltak elhelyezve és 3 mm-es furaton át gumicsővel kapcsolódtak a vezetékhez. A csövek keresztmetszetének pontos megállapítására a baléjük tölthető víz térfogata és ellenőrzésképen az üres és teli csöveknek súlykülönbözete szolgált. (Az átmérőkben a névleges 100 mm-től 4 mm eltérés is volt.) A víz hőmérséklete kísérleteknél 14-5 C°. Az eredmények a következők : A kátrányozás gyakorlatilag számottevő súrlódási különbséget nem jelent. Az eredmények a kézikönyvekben eddig szereplő legkisebb súrlódási értékeknél kisebbre adódtak. 1. A Ganguillet—

Kutter képletben n = 0-0079 2. Forcheimer képletében (v=kR0-7 Jo-7) k = 140 3. Stricklernél (v=kR4>J4*) k = 124 4. A berlin—charlottenburgi műegyetem képletében (v=kR0-65J0-54) k —134-78. Az érdességi adatok a gyakorlatilag előforduló V — 1—2-5 m/sec sebességre, új és pontosan 100 mm belvilágú csövekre vonatkoznak. A kísérletileg megállapítandó tényleges d csőátmérő( d \2'65 nek megfelelően alkalmazandó к érték ktf = kl-j- 1 kifejezésből számítható, ahol dp/ és kjy a névleges csőátmérő (100 mm) és ennek megfelelő érdességi tényezők. Siklósi Szabolcs. Egyptian irrigation: its position and future. (Az egyiptomi öntözések helyzete és jövője.) Civil Engineering and public works review. Vol. XXV

III. 328. és 330. szám, 386. és 448. old. és Vol. XXIX. 331., 333. és 334 szám, 5., 93 és 132. old. 2 térképpel. London, 1933—34. Egyiptom területe körülbelül 1 millió km

2, melynek csak egyharmincad része, azaz 33 ezer km

2 művelhető, a többi sivatag. A művelés alatt álló terület 27 ezer km

2, melyből 20 ezer km

2-en rendszeres öntözés folyik és azon évente 3 termés van. A többi 7 ezer km

2 vagy az árvízi hullámtérben, vagy a tárolómedencékben való fekvése folytán évenként legalább egyszer el van árasztva és csak egy termést ad. A Nílus főbb szabályozó művei : az Assuanigát és a Delta, Zifta, Asiut, Nag Hamadi és Esna táblás, zsilipes elzárások. Maga Egyiptom így három részre osztható fel, úgymint : Felső- vagy tárolómedencék területére, azután Középsöés Alsó-Egyiptomra. A tárolómedencék területén búzát, árpát, babot és lóherét termesztenek, tehát oly terményeket, melyek állandó öntözést nem kívánnak. Ott az árvíz hátrahagyott termékeny iszapjába vetnek. Ha az árvíz túlalacsony és a területet nem önti el, akkor az adókat elengedik. A nagyszámú csatorna folytán ezeket az árvizeket F első-Egyiptomban 212 medencében (2—380 km

2) tárolják, ahol a víz csak pár napig — az árvíz időtartamára — marad és azután az apadó Nílusba folyik össze. Középső-Egyiptomban különféle zsilipeken át az állami öntözőszolgálat által fenntartott főcsatornákból magánosok szükségleteiknek megfelelően saját csatornáikon és csővezetékeiken kaphatják az öntözővizet. Általában gravitációs úton jut a víz mindenüvé és szivattyúkat nem alkalmaznak. Alsó-Egyiptom deltáját 6 főcsatorna látja el, melyeknek vizét a kiágazásaiknál lévő szabályozó műveken át engedik be és minden 15—20 km-re újabb táblás zsilipekkel osztják szét az onnan oldaltágazó másodrendű csatornákba. A főcsatornák 1000—50.000 km

2 nagyságú területeket szolgálnak ki, a mellékcsatornák pedig 25—125 km

2 nagyságúakat. Az állam nem számít fel külön öntözővízdíjat, hanem annak értékét a földadóhoz számítja hozzá. A földadó fizetése a termelőt legalább egyszeri aratáshoz szükséges öntözővíz használatára jogosítja és egyúttal kötelezi a kormányt ennek a víznek rendelkezésre bocsátására. Ha a kormány ezt nem tudja teljesíteni, úgy a föliadót visszafizeti.