Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

43 míg alatta emelkedett a meder és csökkent az esés. magasbodott tehát az árvízszín is (Gönyü—Komárom). A paks-drávatoroki szakasz szabályozása átvágásokkal történt. A velük járó esésnövekedés és medermélyülés az árvízszínre is kihat. A történeti feljegyzésekből és vízrajzi évkönyveinkből tudjuk, hogy a szabályozások előtti rendkívüli árvizeket jégtorlódások okozták. Fenti táblázatunkból is kiviláglik ez, ahol az átlag 0 nap tartósságú, vagyis maximális vízszínek között csillaggal külön megjelöltük a jeges vizeket. De még ahol a szabályozás előtti legmagasabb vízszin jégmentes, ott is bizonyos, hogy a kimagasló árvízcsúcsok nagy részét jégtorlaszok idézték elő. A szabályozások következtében a téli árvizek jelentősége lényegesen alábbszállt. Például Budapesten az 1834—74. és 1886— 1931. évek közül kiválasztott 35—35 esztendőben, amelyeknek téli középhőmérséklete közel egyező volt, az évi maximális vízállások az egyes hónapok között a következőképen oszlottak meg : Hányszor esett az év legnagyobb vízállása : 1834—1874 közti időszakból kiválasztott 35 évben 1886—1931 közti időszakból kiválasztott 35 évben Év 2 3 3 54 56 321 1 — 35 % 57 8-6 8 6 14 3 11 4 143 172 86 57 28 28 — 1000 Ebből a táblázatból látható, hogy a szabályozás előtt februárra esett a legtöbb árvíz : 26%, ma a vízjárásnak megfelelően június-július hónapokra (14, illetőleg 17%). Azelőtt a december-márciusi időszak vezetett az árvizek 48-7%-ával, a szabályozások óta ugyanezekre a hónapokra az áradásoknak csak 22-9%-a jut. Amit itt Budapestre számszerűen bebizonyítottunk, az valószínűleg áll az egész szabályozott szakaszra is, azzal a különbséggel, hogy ott a változás a munkálatok későbbi időpontjának megfelelően a századforduló körül következett be. Ezekután előbbi táblázatunkban a 0—2 nap tartósságú vízszinekre vonatkozó változásokat a jégtorlódásos árvizek kimaradásának tulajdonítanunk. Pozsonynál és Nagymaros—Paks között egyes esetekben méternyi vízszínsüllyedésről van szó, Gönyű- és Komáromnál, valamint Baja alatt a sülyedés jelentéktelen. Minthogy a jeges árvizek itt is veszítettek jelentőségükből, arra kell következtetni, hogy ezeken a helyeken a jégmentes árvízszin valamilyen okból viszonylag magasabb, mint régebben. Amennyire természetes ez a magyar Felsődunán, ahol a közepes árvizek is emelkedtek, annyira különös a Baja alatti szakaszon és ezért a későbbiekben még bővebb magyarázatra szorul. A számadatokkal is igazolt tényekből levonhatjuk most már azt a következtetést, hogy abszolút értelemben véve az árvizek levonulása a magyar Dunán kedvezően változott. A gönyű-komáromi szakasz jelentéktelen emelkedéseitől eltekintve, tekintélyes árvízszinsüllyedésről beszélhetünk. Ezzel — és a védelmi rendszer gondos kiépítésével — magyarázható, hogy 1899 után 1915-ig az egykori