Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

Ili Magyar Dunán csak egyetlenegy gátszakadás történt (Rezsőházai Társulat 1907. V. 25., 8200 ha elborítással), a mai magyar területen pedig 1915 óta sem fordult elő gátszakadás. b) Vizsgálat a kisvízszinek alapján. Ami a végzett munkálatoknak a mederre gyakorolt hatását illeti, azokat részletesebben a kisvízszinek alakulásával kapcsolatban vizsgálhatjuk. A 8. ábrán, a Középduna Pozsony-gombosi szakaszának minden vízmércéjére vonatkozólag évről-évre felraktuk az 1876—1932 közti éveknek az egész szakaszon végigvonuló jégmentes kisvizeit. Régebbi időkre nem nyultunk vissza, mert egyrészt a vízállásokat nyomtatásban csak 1876-tól adtuk ki, másrészt a nagyobbarányú szabályozó munkák csak a 80-as években kezdődtek. Hogy az évek változó vízjárásának hatását kiküszöböljük, a meglehetősen változatlan nagymarosi szelvény évenkénti kisvizeinek a hosszúidejű átlagtól való eltérésével minden mérce kisvízi leolvasásait redukáltuk. Ezek a 9. ábrában összefoglalt redukált vonalak közelítőleg azt tüntetik fel, hogy milyen szint mellett folyt volna le az egyes években ugyanaz — a nagymarosi átlagos kisvíznek megfelelő — tömeg. Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen redukciót szigorúan véve csak tömegek alapján lett volna szabad végezni, vagyis minden évre vonatkozóan meg kellett volna állapítani, hogy — ugyanazon, tetszőlegesen választott — vízmennyiség milyen vízállás mellett került volna lefolyásra. De ilyen, — minden évre külön megszerkeszthető — tömeggörbéink természetesen nincsenek. Mindazonáltal az ábrák alakja nem nagyon hibás, mert a kisvizek játéka a különböző mérceszelvényekben nem nagyon tér el egymástól és ezen az 1—1-5 m-es sávon belül a vízmennyiséggörbe is csekély elhanyagolással egyenesnek tekinthető. Különben a redukció fáradtságos munkáját azért tartottuk érdemesnek végrehajtani, mert így tisztán láthatók azok a finomabb mederváltozások is, amelyek az előző ábrán fel sem tűnnek. Ábránk fényesen igazolja azt a különben már említett törvényszerűséget, hogy a mederösszeszorítások és átvágások hatásaképen előálló esésnövekedés folytán a szabályozott szakasz felső részén mélyülés következik be, míg az alább következő részen a víz a magával ragadott hordalékot lerakván, emeli a medret, így Pozsonynál és Oroszváron a magyar Felsőduna párhuzamműveinek kiépítése folytán a 90-es években medermélyülés indult meg, mely Pozsonynál a kisvízi szabályozás idején is folytatódva mintegy 80 cm-t tesz ki, míg Oroszvárnál 150 cm körül jár. Ezt a medermélyülést Gönyűtől lefelé, különösen Komárom-Dunaalmásés Dunamócsnál a feriékszint határozott emelkedése követte mintegy 30—40 cm értékkel. Nagymaros és Budapest közt a meder meglehetősen állandó, de már Ercsitől lefelé a középvízi szabályozás hatása némi medermélyülésben nyilvánul. A Paks alatti szakaszon az átvágások következtében általában mélyül a meder, csupán Apatin és Gombos : a Drávatorok vidéke mutat emelkedést. A felsőbb mérceszelvényekkel szemben ezt a szakaszt rendkívül nagy nyugtalanság jellemzi : az átfogó szabályozás még nem ért el idáig. c) Vizsgálat a vízmennyiség görbék alapján. Ismét kevesebb betekintést enged a részletekbe, de a mederváltozások hatását a vízállások szélesebb skálájára mutatja a tömeggörbék sorozata. (10. ábra.) Itt