Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

466 Igen jó hatású a vízfolyásban duzzasztómű beépítésével létesített tószerű duzzasztott medence, amelyben van minimális vízmozgás, ami a bevezetett szennyvíz szétterjedését biztosítja. Ezt a megoldást kisebb vízfolyáson, ahol erre a terepviszonyok módot adnak, jó eredménnyel alkalmazzák abból a célból, hogy a nagy felületű duzzasztott medencében hosszabb ideig visszatartott szennyvíz tisztulása végbemenjen és a vízfolyásnak egy alsóbb pontján a víz természetes tisztasága meglegyen (3. sz. ábra). Ennél a megoldásnál előzetes jó ülepítésről gondoskodni kell. Vízfolyások öntisztulására ismertetett számítási módnál a hígítás mértéke nem szerepel. Az ülepedő anyag szempontjából ez magától értetődő, mert a fenékre rakódott iszapra nézve csaknem közömbös, hogy mennyi víz folyik el felette. Az oldott anyagok szempontjából a hígítás mindenesetre egyik fontos tényező, de a folyamatra nézve sokkal inkább mértékadó az oxigén egyensúlyállapota, amit a vízfelület számbavételével jobban kifejezésre tudunk juttatni. III. A szennyvíz derítése és a szennyiszap kezelése. A természetes vizek öntisztulásáról az előzőkben leírt felfogás és számítási mód a gyakorlatban még nincs elterjedve, ezért kellő számú alkalmazott esetre nem hivatkozhatom, ami ezt igazolná, mégis ez az elgondolás annyira természetes és elméletileg is indokolt, hogy a jövő fejlődést ezen az úton várhatjuk. Ez a számítási mód adott vízfolyásba lényegesen nagyobbszámú lakosság szennyvizének a bevezetését engedi meg, mint a mennyit a hígítás mértékével számolni szoktunk, tehát a szennyvíz kielégítő elhelyezésének lehetőségét jelentékenyen növeli s aránylag egyszerű és olcsó megoldásra ad módot olyan községek számára, amelyeknek közelében kisebb vízfolyás van. De ennek a kedvezőbb elhelyezési lehetőségnek az a feltétele, hogy a szennyvízből az ülepíthető anyagok minél tökéletesebben eltávolíttassanak, így tehát előtérbe nyomul a szennyvíz derítésének és ezzel összefüggésben a szennyiszap kezelésének a kérdése. Mindenekelőtt a tárgyalás céljainak megfelelően rövid áttekintést kívánok adni a szennyvíz néhány általános tulajdonságáról és a szennyvízkezelés módjairól. Az átlagos házi szennyvíznek mintegy 99-9% víz és és csak 0-1 %-a szilárd anyag. A szennyvíz szilárd anyaga háromféle állapotban lehet, eszerint megkülönböztetünk lebegő, kolloidális és oldott anyagot. A három állapot közötti különbséget — egyebek között — a részecskék nagysága jellemzi. A lebegő állapotban levő nagyobb méretű részecskék szabad szemmel is láthatók, s csendes vízben bizonyos idő múlva leülepednek. Minél finomabb a részecske, annál hosszabb idő szükséges a leülepedéséhez. Mindig kisebb és kisebb méretű részecskékre térve át, fokozatos átmenettel olyan részecskék következnek, amelyek hosszú idő múlva sem ülepednek le. Ezeket kolloidális anyagnak nevezzük, szemcsenagyságuk a kolloid-kémia szerint 0-2 mikronnál kisebb. A mérnöki gyakorlatban már a két mikronnál kisebb szemű anyagot is gyakran kolloid névvel illetjük. A 0-2 mikronon túl kisebbedő részecskékre térve át, eljutunk a valódi oldatban levő részecskékig, amelyek már nem egyebek, mint molekulák és iónok. A szilárd anyag átlagos mennyiségének esetenkénti megállapítása — a szennyvíz változó összetételét tekintve — körülményes, sőt előzetes tervezésnél egyenesen lehetetlen volna, ezért kisebb számú hazai adataink mellett a hozzánk legközelebb álló viszonyú német városok adatait kell felhasználnunk.