Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

455 2. A planktonok alkotják a mikroorganizmus másik nagy csoportját. Ebbe a csoportba tartozó alacsonyrendű növények és állatok nagyságrendje olyan, hogy mikroszkóp alatt jól láthatók és tanulmányozhatók s ezért mikroszkopikus organizmusnak is nevezik. Két csoportba oszthatók be : a növényi és állati planktonok csoportjába. a) Növényi planktonok (phytoplankton) közül a vizek öntisztulási folyamatában az algák és a fungusok töltenek be fontos szerepet. Az algák klorofilt tartalmazó kis növények, életükhöz napfényre van szükségük. A legegyszerűbb ásványi vegyületekből, főleg nitrátokból és széndioxidból táplálkoznak és oxigént termelnek. A fungusok (gombák) klorofilt nem tartalmaznak, ásványi anyagot asszimilálni nem képesek, hanem vagy elhalt organikus anyagból táplálkoznak (saprophyták), vagy élőlényből élősködnek (paraziták). b) Állati planktonok (zooplankton) az öntisztulás folyamatában a söprögetés munkáját végzik, nagy pusztítást visznek véghez a bakrériumok és a növényi planktonok között, azonkívül sok fajtájuk ragadozó természetű s ezek nagyságrendjük szerint egymást falják fel. A vizek öntisztulása szempontjából legfontosabb három csoportjuk : protozoa, rotifera és crustacea. Protozoa. Egysejtű állatok. A szennyvíznek csaknem minden stádiumában előfordulnak. Táplálékuk szerves anyagok és baktériumok. Rotifera. Többsejtű növényevő állatok. Táplálékuk szerves anyagok és növényi planktonok, különösen algák. Crustacea. Falánk, ragadozó állatok, némelyike kis rákhoz hasonló. Táplálékuk szerves anyag és protozoa. 3. Magasabbrendű vizi növények és állatok szintén közreműködnek a természetes vizek öntisztulási folyamatában és általában a szennyvíz feldolgozásában. Ezek közül elsősorban említendők a spongiák, puhányok, férgek, rovarok, ezek lárvái és a halak. A természetes öntisztulás egyaránt végbemegy a folyó- és állóvizekben, csakhogy ez utóbbi esetben a folyamat intenzitása sokkal mérsékeltebb. A folyamat leginkább szembeötlő és kimutatható erősen szennyezett vízfolyásban, ahol a következő progresszív állapotokat, zónákat különböztetjük meg : 1. Degradáció vagy fokozatos leromlás zónája. A szennyvíz beömlése helyén a friss szennyes anyagból még halak táplálkoznak, de azután rövid időn belül megindul a szerves anyagok bomlása, ami a vízben oldott oxigént nagyobb mennyiségben fogyasztja, mint ahogyan a levegőből való felvétel azt pótolni képes. Az oxigén csökkenésével a magasabbrendű élet kihal és fokozatosan helyet ad alacsonyabbrendű organizmusnak. A baktériumok, fungusok és protozoák elszaporodnak, az oxigént igénylő algák pedig pusztulnak. A folyamat előhaladásának legjobb mérője az oxigéntartalom. A degradáció zónájának alsó határául tekintik azt az állapotot, amikor az oxigéntartalom a telítettséghez viszonyítva 40%-ra esökkenik. Ez az a határ, amelyen alul a halak is kipusztulnak. A degradációs zóna egyik kellemetlen kísérő jelensége, hogy a lebegő szilárd anyag egy része a fenékre leülepszik s különösen a csendesebb helyeken szennyvíziszapréteg képződik, amely anaerobikus körülmények között rothadásnak indul, míg a vízben lebegő anyagok aerobikusan oxidáció útján bomlanak. A rothadásnál