Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

456 fejlődő nagymennyiségű bűzös gáz a levegőt is megfertőzi s azonkívül iszapfoszlányokat ragad fel magával a felszínre. Az iszaplerakódást az jellemzi, hogy apró vöröses férgek (Tubifex) hemzsegnek benne, amelyek az iszap feldolgozásában fontos szerepet visznek s kísérő jelensége az úgynevezett szennyvízgombák (Sphaerotilus natans) elszaporodása, amelyek fehér, hólyagos tömegben úsznak a felszínen és tapadnak a parthoz. Erre a mindinkább kellemetlen állapotra jótékony hatással van a folyó egy-egy árhulláma, amely a szennyvíz hígítási fokát növeli, nagytömegű oxigén-tartalmú vizet hoz és a lerakódott iszapot elmossa. 2. Az élénk bomlás zónája. A szerves anyagok intenzív bomlása folytatódik. Először még aerobikus körülmények között oxidáció útján, majd az oxigén mennyiségének csökkenésével, sőt esetleg teljes kimerülésével anaerobikus organizmusok hatására kellemetlen szag és habképződéssel járó rothadás útján. A víz zavaros, szürkésszínű, sok iszapfoszlány úszkál a felszínen, amit az iszap rothadása közben fejlődő gázok visznek magukkal a felszínre. Az aerobikus organizmusok rovására az anaerobikusok jutnak túlsúlyra. Megcsökkenik a zooplanktonok száma is, ellenben elszaporodnak a fungusok. A szennyvízgombák tömege zöldes, majd rozsdabarna színbe megy át. Az iszapból eltűnik a Tubifex és helyét más férgek és lárvák foglalják el. Közben azonban a természetes levegőzés a felszínen állandóan folyamatban van, éspedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb a telítettségi fokhoz viszonyított oxigénhiány s amikor a szerves anyagok nagy tömege a bomlási folyamaton már annyira átment, hogy a folyamat oxigénszükséglete kisebb, mint a természetes aeráció útján történő oxigénpótlás, tehát a víz oxigéntartalma fokozatosan ismét emelkedni kezd. A bomlási zóna határául tekintik azt, amidőn az oxigéntartalom ismét eléri a 40%-ot. 3. A tisztulás vagy minerálizálódás zónája fejezi be a folyamatot, amelynek folyamán az oxigéntartalom tovább növekszik, amíg eléri a telítettséget, vagyis a légkör oxigénjével az egyensúlyi állapotot. Közben a szerves anyagok szervetlen vegyületekké alakulnak át, amik vagy oldatba mennek át vagy leülepednek. Fokozatosan megjelennek a magasabbrendű élőlények, éspedig kezdetben a protozoák jelentkeznek ismét nagyobb számban. Ezek nagy pusztítást végeznek a baktériumállományban. Valamivel később a rotiferák és crustaceák tömege következik, amik a fungusokat és a protozoákat pusztítják. Az oxigéntartalom növekedésével párhuzamosan növekszik az algák száma, de már jelen vannak ezeknek ellenségei : a rotiferák is. A tisztulási folyamat előhaladtával a falánk zooplanktonok részben táplálékhiány miatt, részben, mert egyes férgek és rovarok falják fel őket, lassankint kipusztulnak, viszont a férgek, rovarok és a számban folyton szaporodó algák táplálékot adnak a fokozatosan megjelenő halaknak. Minél inkább előrehalad a tisztulás folyamata, annál inkább tért hódítanak az algák és a magasabbrendű növények, amelyek életműködésükkel széndioxidot fogyasztanak és oxigént termelnek. A valóságban a leírt folyamat fázisai egymástól nem választhatók el s az algák és magasabbrendű növények és állatok mellett még a tisztulási folyamat végén is kisebb számban baktériumok és zooplanktonok vannak a vízben. Kisebb mértékű szennyezés esetén az élénk bomlás zónájának állapota nem következik be és szennyvíznek vízfolyásba bevezetésénél arra kell törekednünk, hogy az öntisztulás folyamán csak az 1. és 3. zóna lépjen fel, vagyis az oxigéntartalom 40% alá ne süllyedjen. Ekkor a bomlás egész folyamata oxidáció útján