Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

453 Kémiai tényezők : 1. Az oxidáció, vagyis bomlékony szerves anyagoknak állandó, szervetlen vegyületekké átalakulása aerobikus, azaz szabad oxigén jelenlétét igénylő organizmus közreműködésével. 2. A redukció, amin összetett vegyületeknek egyszerű vegyületekké alakítását eszközlő vegyi folyamatokat értünk, amelyek főleg a fenékre rakódott szennyvíz-iszapban, anaerobikus, azaz szabad oxigén jelenlétét nem igénylő, sőt azt nem tűrő baktériumok közreműködésével mennek végbe. 3. A koaguláció, ami a jelenlevő savak és lúgok egymásrahatása folytán a kolloidális és oldott anyagok pelyhekké tömörödését, kicsapódását, majd leülepedését okozza. Természetes vizekben a koaguláció hatása az oxidációhoz és redukcióhoz viszonyítva, aránylag csekély. Biológiai tényezők: Az öntisztulás folyamatában ezeké a legfontosabb szerep. Az előbb említett kémiai tényezők, nevezetesen az oxidáció és a redukció a biológiai tényezők működésének elválaszthatatlan jelenségei, ezért ezt az együttes működést biokémiai folyamatnak nevezik. A biológiai tényezők közé tartoznak a mikroorganizmus és a magasabb rendű növények és állatok. A mikroorganizmust két nagy csoport képviseli : a baktériumok és a planktonok. 1. A baktériumok igen változatos és népes láthatatlan világot alkotnak, úgyszólván mindenütt jelen vannak : vízben, talajban, levegőben, tárgyakon, emberi, állati és növényi testben. Röviden így jellemezhetők : egysejtű növények, nagyságuk a nagyobbik méret irányában is ritkán haladja meg a 3 mikront, a mikroszkóp alatt nem jól láthatók és közvetlenül nem is tanulmányozhatók, hanem tanulmányozás céljából speciális tápkultúrában (húslében, zselatin-, agar-felületen), pontosan szabályozott hőmérsékletű keltető szekrényben kell azokat kitenyészteni és azután egyes esetekben különleges eljárásokkal színezni, hogy mikroszkóp alatt láthatók és egyes jellemzőik felismerhetők legyenek. A mai ismeretek mellett az egyes fajták meghatározása még körülményes és sokszor bizonytalan. A baktériumok alakra nézve három csoportba sorozhatok : 1. A coccusok gömbalakúak, egyenként, csoportban vagy láncalakban helyezkednek el ; 2. a bacillusok rúdalakúak, egyenes vagy hajlott rudacskák különállóan vagy fonálalakban ; 3. a spirillumok csavaralakiiak. Tömegben szerves anyagokkal együtt nyálkás, kocsonyás réteget alkotnak, amelyet zoogloea-nak neveznek. Vannak mozdulatlan és helyváltoztatásra képes baktériumok. A coccusok rendszerint mozdulatlanok, míg a bacillusok és spirillumok sok fajtája mozogni képes. Mozgató szervük a flagéllumok, szőrszálhoz hasonló nyúlványok. A baktérium, mint egysejtű növény, sejtfalból és protoplazmából áll. Táplálékát a sejtfalon át ozmozis útján veszi fel, tehát a tápláléknak oldott állapotban kell lennie. Erre a célra sajátságos hatású oldóanyagot : enzym-et bocsátanak ki testükből, amiknek nagy szerepük van a biokémiában s a következőképen definiálhatók : az enzymek olyan anyagok, amelyek elősegítenek kémiai reakciókat anélkül, hogy maguk azokban részt vennének.