Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára
5(55 A parabola egyenletét különben azért fejeztem ki Strickler szerint, mert ennél a szerzőnél a tetszőleges helyre vonatkoztatott sebességnek és a szelvény középsebességének viszonya —- ellentétben számos más, a sebesség eloszlását kifejező egyenlettel — nevezetlen, tehát az elméleti követelményeket kielégítő tényleges viszonyszám. Ha a víz felszínét jégpáncél borítja, a görbe alakját prof. Kolupaila szerint a következő meggondolás alapján kapjuk. dj £rdes meder bj sima meder, jégborifás Cj jéggel bori fo/t természetes meder 7. ábra. Képzeljük egy pillanatra (7/b ábra), hogy egy ideálisan sima fenekű, súrlódás nélküli vízfolyás felszínét jégtakaró borítja. Ennek az állapotnak a felszíni súrlódás következtében olyan sebességeloszlási görbe felel meg, mely az 1. alatti parabola fordítottja és a következő kifejezéssel jellemezhető : ví = С" ti m ahol — tekintettel a jégre — az előzőtől eltérő 1c érdességet és J' esést tételezve egyelőre fel С' - (т+1)кУ Ш~' lesz, m pedig valamilyen valódi tört. Ha feltesszük, hogy a jég sebességcsökkentő hatása a fenékig terjed és ott a sebesség v f -- с t f m, а Ц mélységben lévő pontban a jég által okozott súrlódás következtében a sebesség csökkenése : u = vf— Vi = С' (t, m—tr) A valóságnak megfelelő érdes mederben szabad vízfelszín esetén, mikor csupán a fenéksurlódás érezteti hatását, a sebesség a függélyesben Vi = C (tf— ti) n 1.
