Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára
379 szabad vízfelszín esetén (R= hidraulikus sugár, F=nedvesített terület, /?=víztükörszélesség, í=középmélység) és ff' F 1 E = 2 В ~ 2 a befagyott folyónál, ha a jég vastagságától egyelőre eltekintünk. A sebességet dr. Strickler képletével fejezve ki [4] 2/ 1/ 211 2/ !/ P ahol p=a mederegyenetlenségek közepes átmérőjével, к pedig egy ezektől függő együttható. 5 A szelvény vízvezető képessége a két esetben rendre 2/ 1/ Q=F v=F к t' 3 J / a F^-ji illetőleg Q' = F v' lesz. Utóbbi kifejezésben a vesszővel jelölt értékek a jég viszonyoknak megfelelően módosult vízszállítást, sebességet, érdességet és esést jelölik. A két kifejezés aránya, ha az esések különbözőségétől eltekintünk, Q' Fv ÍÍYLk' k' — = = - 3 -= 0-63 Q Fv \2J к к Ez a közelítő számítás élénken mutatja, hogy mennyire csökken a folyómeder vízvezetőképessége a jég beállásakor. [10.] Ennek megfelelően a vízszín meg fog duzzadni, amíg a sebességcsökkenést a keresztszelvény növekedése ellensúlyozni képes. Ha az esés és érdesség változatlan maradna, a vízállás kb. a középmélység egyharmadának megfelelő értékkel növekednék. A vízszinemelkedés azonban az esés és érdesség változása szerint nagyon különböző lehet. Ami a mederérdességi tényezőt illeti, itt a legkülönbözőbb értékekkel találkozhatunk. A jég beállásakor az egymásra és egymás alá csúszó jégtáblák rendkívül egyenetlen, rögös felszínt adnak, de a huzamosabban álló jégtakaró alsó felületét részben az egyenetlenségek közeibe fagyó vízrészecskék, részben a víz koptató súrlódása annyira kiegyenlíthetik, hogy kisebb vízfolyásokon a meder érdessége 6 A következőkben a sebesség kifejezésére következetesen dr. Strickler képletét fogjuk használni, mert felállításánál szerzője igen terjedelmes kísérleti anyagra támaszkodott, a képlet egyszerű alakja a számolást kényelmessé teszi, érdességi tényezője — levezetésszerűen — a mederegyenetlenségek méretével, tehát mérhető mennyiséggel van összefüggésben és nem választható tetszés szerint, továbbá mert a többi újabb vízmozgási képlettel (Forchheimer, Beyerhaus) is teljes összhangban van. A Chézy-Eytelwein-képlet c-együtthatójának megszokott kifejezései részben nem támaszkodnak nagyobb vízfolyásokon nyert mérési adatokra (Bazin, Kutter), részben nem állják ki a tudományos bírálatot (Ganguillet-Kutter). A nagyobb vízfolyásokon nyert mérési adatokból leszármaztatott ismertebb képletekben (Hermanek, Matakiewicz) a medersurlódási tényező a levezetésre használt adatok kiegyenlítésével nyert állandó, melynek érvényességét csak elhanyagolásokkal általánosíthatjuk.
