Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - I. Dr. Cholnoky Jenő: A folyók szakaszjellegének összefüggése a szabályozással és öntözéssel

Ili hogy csak árvíz idején árasztják el. Ez az utóbbi mód a legkezdetlegesebbek közé tartozik. A kutakkal, karézekkel és forrásvízzel való öntözés kérdése most csak mellékesen érdekel bennünket. Perzsiában a karézekkel való öntözés a legelterjedtebb. Ez az oka annak, hogy a perzsiai oázisok kénytelenek folyton vándorolni, mert gondolhatjuk, hogy a fa teljes hiányában kiducolhatatlan horizontális istolyok csakhamar beomladoznak, a víz kicsapolása következtében a kavics az egész környéken fellazul s néhány karéz tönkremenetele után az oázislakók kénytelenek más vidékre költözködni, ahol a kavicsrétegek még nincsenek megbolygatva. Ezért van temérdek rom Perzsiában s a sivatagos éghajlat alatt ezek az elhagyott és összeomlott épületcsoportok évezredeken keresztül megmaradhatnak fölismerhető állapotban. Valószínűleg ez az oka annak, amit Stein Aurél kitűnő hazánkfia Beludzsisztánban talált, hogy ott ma temérdek olyan oázis van, amelyeknek kertjeit a mai folyókkal és forrásokkal öntözni lehetetlenség. Valószínűleg nem is öntözték őket soha folyókkal, hanem mindég csak karézekkel. A folyókkal való öntözés lényegesen elkülönül asszerint, hogy az illető folyó milyen szakaszjellegű? A felsőszakasz-jellegű folyók mentén a völgyfenék nem alkalmas földmívelésre, mert vagy egyáltalában nincs, vagy csak nagyon keskeny s minduntalan árvízkatasztrófák pusztítják. Ilyen helyen csak terraszokon lehet földet mívelni éspedig természetes vagy mesterséges terraszokon. A természetes terraszok úgy öntözhetők, hogy a folyóból messze fenn az öntözendő terület fölött, a malomcsatornák módjára, a folyónál sokkal kisebb esésű csatornát ágaztatunk ki. Ez aztán bizonyos távolságban lefelé, a folyóval együtt lejtő terraszok fölé kerül s ebből a csatornából vízosztó mű segítségével szétoszthatjuk a vizet a kertekben. (10. ábra.) A Felső-Szerafsan völgyében nagyban használják ezt a módszert ( 1. és 2. kép). A belsőázsiai népek nagyszerűen értenek hozzá, hogy ilyen csatornákat vezessenek a meredek hegyoldalakon. Fenntartásuk természetesen mindig elég költséges (3. kép). Mesterséges terraszokat készítenek a kínai rizstermelők s mivel a rizsföld mesterséges mocsár, tehát el kell árasztani őket. A felsőszakasz-jellegű folyók völgyében ez a hegyoldalon vezetett, a folyónál kisebb esésű csatornával történik. A berendezkedés elég drága és kényes, de a rizs oly bőven terem és olyan kelendő, hogy az ilyen vállalkozás mégis jövedelmező. Ugyanilyen terraszokat készítettek Peru felsőszakasz-jellegű völgyeiben az inkák s ezeket a kerteket részben az előbb ismertetett módszerrel, részben az oldalpatakok vizének felduzzasztásával szerzett vízzel öntözték. A függőkertek spanyol neve : „Andenes". Valószínű, hogy a „Cordillera de los Andenes", rövidítve ,,

Andes" elnevezés innen származik. A középszakasz-jellegű folyók vizét a völgyükön szétvezetni nem lehet, mert az ilyen folyók medre mély, a folyó egész meander-rendszerével a síkság legmélyebb helyét foglalja el, tehát csak az árvízzel lehet elárasztani a síkság egy részét. Csakhogy ez az elárasztás éppen akkor következik be, amikor a termesztett növények legszebb fejlődésben vannak, vagy pedig télen, amikor semmi hasznát sem vesszük a mérsékelt égövön. Csakis a forró égöv alatt lehet ezt az árvizet felhasználni általános elárasztásra, mint a Nilus völgysíkjának és deltájának egy részén. Indiában, Pendzsabban is találunk olyan területeket, amelyeket a folyók árvizével öntetnek el, de ezek a területek keveset teremnek, az árvíz kimaradása