Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

203 ügyre, ahol a víziutak mellett levő — mindig a forgalom nagyságának léptékében fölrakott vastagságú — baloldali sáv a menő-, a jobboldali a jövőforgalmat jelenti. Az irányokat jobb áttekinthetőség végett nyilakkal is jeleztük és a nyíl mellett levő szám az illető szakasz egyirányú összforgalmát jelenti. Az egységesnek látszó hosszú víziutakon a forgalom egyenlőtlenségének oka jórészt az, hogy Franciaországot minden irányban keresztülszelő hosszú víziutak nem egységes tervek szerint épültek és létesülésük indítóoka a múltban nem az volt, hogy — előnyös vonalvezetés révén — egymástól távoleső vidékek kapcsolódjanak össze, hanem, hogy többnyire helyi közlekedési kívánalmak elégüljenek ki. Ebből azután önként adódik az is, hogy a víziutak egyes szakaszai a lehető legkülönbözőbb időben épültek. Ezt a tényt különben bizonyítja a víziutaknak sokféle elnevezése is, amelyeknek már csak történelmi jelentőségük van és amelyeket, ha a franciák olymódon küszöbölnének ki, hogy a szervesen összefüggő, folytatódó utakat egy névvel keresztelnék el és ezen az alapon osztanák be őket az egyes folyammérnöki hivatalok hatáskörébe, akkor azok egyrészt sokkal könnyebben volnának áttekinthetők, másrészt pedig — mint az illetékes francia körök mondják — sokkal jobban szolgálnák a víziszállítások érdekét. A francia víziutakat az Országos Hajózási Hivatal az alábbi 8 csoportra osztja : 1. Észak-Franciaország, a Pas-de-Calais és a Somme vidékének víziútjai ; 2. a Belgiumból Páris felé vezető víziutak ; 3. a Szajna és csatlakozó csatornái ; 4. a keletfranciaországi víziutak ; 5. a Rajna ; 6. a középfranciaországi víziutak ; 7. a délfranciaországi víziutak ; 8. a nyugatfranciaországi víziutak. Lehet, hogy ez a fölosztás statisztikai szempontból kedvező, de mindenesetre nélkülözi azt az elvet — amint njajd azt az egyes hálózatok forgalmának elemzésénél látni fogjuk — hogy lehetőleg azok a víziutak kapcsoltassanak egybe, melyek szervesen összefüggve, egy célt szolgálnak. Ezt az állításunkat igazolja egyrészt az általunk összeállított forgalmi térkép is, másrészt a francia víziutaknak és víziforgalomnak igen alapos ismerője, Jaquinot, aki a könyvében a szállítások általános irányát vette a fölosztás alapjául. Mivel azonban a francia hivatalos statisztika beosztásától eltérni egyértelmű lenne annak teljes átdolgozásával, ami rendkívüli hosszadalmas és magyar szempontból lényegében hiábavaló munkát jelentene, meg kellett tartanunk a kevésbbé világos beosztást. Tekintettel arra, hogy az egyes vízihálózatok tárgyalásánál igen sokszor forgalmi adatokra fogunk hivatkozni, szükséges a francia hajózási statisztikáról pár tájékoztatást adnunk. A víziutakon szállított áruk minőségét illetőleg, azokat a statisztika évkönyve 10 kategóriába soi'ozza. Ezek a következők : 1. Ásványi tüzelőanyagok (szén, koksz, tőzeg stb.). 2. Építőanyagok (gipsz, mész, cement, aszfalt, tégla, cserép, kő, kavics, homok, salak, kerámiai és üvegipari nyersanyagok stb.). 3. Trágya (állati és műtrágyák és hasonlók).