Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

201 lyozottságát, a hajótorlódások kiküszöbölését, a mérsékelt árakat és az időmegtakarítást, mely utóbbi nemcsak a szorosan vett vontatási időmegtakarításnak a függvénye, hanem annak is, hogy a vontatásnál a különböző vontató módszerek ne váltogassák egymást. A francia víziutakon a vontató eszközöknek minden fajtája előfordul és pedig : a) Vontató gőzösök (remorqueurs), vagy a motorral fölszerelt hajók (automoteurs ). b) A parton síneken vagy sínek nélkül járó vontatógépek. c) Láncvontatás és a d) légi vezetékek közben jött ével történő vontatás. a) A vontató gőzösök a csatornákon természetesen nem használhatók. A motorral felszerelt hajók kétfélék és pedig lehet a motor vagy a hajótestbe épített, vagy pedig csak arra alkalmazott. Üjabban a motoros hajók száma, bár üzemük lényegesen drágább, rendkívül megnövekedett, aminek az oka részben a vontatások szervezetlenségében rejlik, részben pedig abban, hogy az ilyen hajóknak a zsilipek előtt előzési joguk van (trématage). b) A parti gépi vontatásnak ismét több fajával találkozunk és pedig a síneken járó (1. kép), vagy közvetlenül a parton járó elektro-, vagy benzinmotoros vontató gépekkel. A síneken történő vontatásnál a nyomtávolság rendesen 1-00 m. A légi vezeték fa- vagy vasbetonoszlopokra erősített. A vontatási sebesség két 280 tonnás uszályvontatás esetén óránkint 2-5—3-00 km. A berendezés, vagyis az alépítmény, a közbeeső állomások és a villamosberendezés költsége 36,800 P/km, a vontató motoré 16,100 P. Az ilyen vontatók száma bizonyos útszakaszon a forgalom nagyságától függ. Ha az üzem nincs kellő felügyelet alatt, gyakoriak a hajótorlódások, mert az ellenkező irányból jövő uszályok vontatása vontatógép-cserével történvén, a vontatónak sokszor utóbbiakra várakoznia kell, ami időveszteséggel jár. Ezen azután úgy segítenek, hogy a vontatók csak egy magadott szakaszon közlekedhetnek, amelynek határát nem léphetik túl, hanem vontatmányukat leteszik és megvárják az ellenkező irányból jövő és vontatást igénylő úszójárművet. A közvetlenül a parton vontató gépek leggyakrabban benzinmotorosak s kerekeiken gummiabroncsok vagy hernyótalpak vannak. Vannak oly vontatók is, ahol az első tengely kerekei gummiabronccsal ellátottak, míg a két hátsó tengely kerekei hernyótalpasak. Ezek a rendesen 10 lóerősek, két 280 tonnás uszályt 4 km/óra sebességgel vontatnak. A végzett számítások szerint a vontatásnak ez a neme akkor előnyös, ha a forgalom az 1,400,000 tonnát meghaladja. A berendezés kilométerenkint 8050 P-be kerül. A franciák tapasztalataik alapján arra az eredményre jutottak, hogy az elektromotorral való, síneken történő vontatás akkor előnyösebb a közvetlenül a parton történő vontatásnál, ha a forgalom nagysága az 1,800,000 tonnát üti meg. c) A láncvontatás, mely közismerten a legolcsóbb vontatási egységárakkal jár, Franciaországban meglehetős elterjedtségnek örvend. A mederben legtöbb esetben lánc van lefektetve (2. kép), mert az esetleges javítások a láncon könnyebben eszközölhetők, mint a drótkötélen. Különösen a csatornaalagutakban használatos a láncvontatás, ahol az üzem villamoserejű, légi vezetékkel. Egy láncvontató rendesen 40—70 uszályt vontat.