Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - XI. Szakirodalom
SZAKIRODALOM. 1 Rovatvezető: LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. Mitteilungen des eidgenössischen Amtes für Wasserwirtschaft, No. 31 : Wasserführung. Sinkstofführung und Schlammablagerung des Alten Rheins. Ein Beitrag zur Frage seiner Regulierung zwischen Rheineck und dem Bodensee. (A Rheineck és a Bodeni-tó között levő „Öreg Rajna" vízjárása, hordalékszállító képessége és a medrében végbemenő iszaplerakódás.) 21 x30 cm, 50 oldal, 17 ábra és 33 melléklet. Hivatalos kiadás. Bern, 1932. Az 1900-ban megnyitott fussachi Rajna-átvágás létesítése óta, amely St. Margarethentől a legrövidebb úton vezet a Bodeni-tóba, a Rajna elhagyott medre (az úgynevezett Alter Rhein) csupán a belvizeknek levezetésére szolgált és idővel mindjobban feliszapolódott. A legutóbbi években a helyi hajózás érdekében szükségessé vált ennek a feliszapolódott medernek megfelelő szelvénnyel való kikotrása. A svájci Vízrajzi Intézetet kérték fel annak megállapítására, hogy milyen szelvény esetén nem lesz többé feliszapolódás. Az Intézet ennek megállapítása végett rendszeres vízrajzi megfigyeléseket, majd laboratóriumi kísérleteket végzett, amelyeknek eredményeit és az ezekből levont következtetéseket ismerteti ez a tanulmány. A mű nemcsak különleges feladatot old meg, hanem értékes vezérfonalul is szolgálhat bármely mozgómedrű folyó természetrajzának tanulmányozásánál. Első része a vízrajzi anyagot, a víztömeg-, vízszin- és hordalékmennyiség-méréseket dolgozza fel pompás kiállításban, többszínnyomású mellékleteken. A kisvízi mederről közölt repülőfelvételek igen szépen, —- majdnem a rétegvonalas helyszínrajznál élesebben — mutatják az „Öreg Rajna" medrének mélységi viszonyait. A rétegvonalas helyszínrajz pontosságára vonatkozólag érdekes megemlíteni, hogy a körülbelül 8 km hosszú szakaszon 492 keresztszelvényt vettek fel, tehát körülbelül 20 méterenkint egyet-egyet. A munka második része azt a két kísérletsorozatot írja le, amelyeket az alábbi 2 kérdés megvilágítása végett végeztek : 1. Minő hidraulikai feltételek mellett indul a lerakódott iszapból álló fenékmozgásnak, vagyis mikor keletkezik kiüregelés ? 2. Milyen feltételek mellett rakódik le a mellékpatakokból a Rajnába jutó lebegő hordalék, vagy a fenékről felkavart iszap, illetőleg melyik az az iszapmennyiség, amelyet a Rajna meghatározott lefolyási viszonyok mellett lebegve továbbítani tud. A kísérletek berendezésének leírásától itt eltekintünk, csak az eredményeket ismertetjük. Az első kísérletsorozatot kétféle szemösszetételű anyaggal végezték. Az egyiknél túlnyomó volt a 0-1—2 mm közötti szemnagyság, az tehát homoknak volt nevezhető. A másik a finom részek (70% 0-00—0-05 mm között) túlsúlya miatt már kohéziós tulajdonságot mutatott. A két anyag egymástól egészen eltérő módon viselkedett. A homokos anyagnál a finomabb szemcsék mozgása már kis sebességnél észlelhető volt, nagyobb sebességeknél pedig már úgyszólván az egész fenék mozgásban volt. Itt tehát a határsebesség értéke (az a sebesség, amelynél már észlelhető a hordalék mozgása) csekély és ez a sebesség független a vízmélységtől. Az agyagos hordaléknál, amelyet kohéziója, valamint sima felülete miatt a víz csak nehezen tud meg1 Az ismertetésre szánt művek Vízügyi Közlemények, Budapest 52, postafiók 12 eímre küldendők.
