Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása

150 4. A szivattyútelep vizsgálata. A szívóakna átépítéséről csak hiányos adatok maradtak fenn. Az építési adatok hiányossága, bizonytalansága, valamint az építés nehézségeinek kísértő emlékei tehát a szívóakna alapos megvizsgálását követelték meg. Már felszínes vizsgálatra is kitűnik, hogy a belvizek erősebb leszivattyúzásakor a szívóaknában gyanús jelenségek mutatkoztak, nem is szólva arról, hogy az oldalfalon több helyen függőleges irányú repedés volt látható. Ezért 1929 nyarán, a szivattyúzási szünet alatt, a szívóaknát megvizsgálása végett elzártuk és víztelenítettük. A vizsgálat lefolyását és nyers adatait, anélkül, hogy itt messzebb menő következtetéseket vonnék le, az alábbiakban közlöm : a) Külső vizsgálat. A szívóakna feneke teljesen hibás volt. A szívócsövek alatti részt kivéve, majdnem kétharmad részében szétmálló, szilárdabb összetartásnélküli konglomerátum, a felszínen jóformán tiszta homok (a kavics leszállt), több helyen benne karó és deszkadarab volt. A középen 4—6 m

2 nagyságú helyen több, kisebb forrás sodorta fel az iszapos homokot, különösen pedig a karók mentén. A lekötött betonrétegben is kisebb erekben tört fel a kékes színű víz. Megállapítható volt, hogy a betonozás alkalmával feltörő víz a betonból a cementet nagyrészben kimosta. Itt említem meg, hogy eme vizsgálat alkalmával a homokforrásokat azonnal el kellett fogni, sőt a homokforráson kívüli szivacsos és szivárgó betont vízzáró réteggel kellett beborítani. Ezért a szokásos módon a homokforrásokat és egyéb •szivárgó helyeket a betonba mélyített 10—15 cm mély csatornákkal kötöttük össze, a csatornákat összefoglalva, a betonfenék külső széléig két helyen kivezettük és ott a végükbe bebetonozott csöveken eresztettük ki a vizet. A csatornákat és homokforrást vaslemezzel fedtük le. Az így kiszárított és a feltörő víztől mentesített felületet 18 cm vastag alsó-felső vasalással ellátott, a szívóakna oldalfalába 15 cm-re bekötött vasbetonlemezzel borítottuk be. A betonlemez megkötése és megszilárdulása után a két kifolyócsövet is bedugtuk és a csővégeket is bebetonoztuk. Tovább vizsgálva a szívóakna oldalfalát, ott a következőket találtuk : A szívóakna jobboldala és a gépház falának találkozásánál hosszú, függőleges repedés, illetőleg elválás volt látható, még pedig olyan nagy, hogy tenyérrel könnyen bele lehetett férni. Alsó részén kékiszapos víz folyt ki és a repedést is iszap töltötte ki. Az oldalfal több helyén, fenéktől felmenő repedés volt látható, melyek mind a szívóakna hosszanti irányában bekövetkezett ülepedési különbségek eredményei voltak. A szívócsövek alatt, különösen a baloldalon, a gépház oldalfala szivacsos és iszaptartalmú repedésekkel volt tele, a víz erősen szivárgott rajtuk keresztül. Az oldalfal repedésein kívül a gépház oldalfalának a szívóakna fenekével érintkező részén elválás volt. Mint a későbbiekben kiderült, az építő a régi szívóakna fenekéből hagyott benn egy lépcsős darabot s ez a melléje és alája helyezett új fenékkel csak egy 10—15 cm széles felület mentén érintkezett. Ezen a helyen természetesen szintén vízszivárgás volt. b) Talajvizsgálat. Miután a társulatnak az altalajra vonatkozólag adatai nem voltak, tisztázni kellett annak mineműségét és rétegzettségét. Ennél csupán csak annak a megállapítására szorítkozunk, amire az adott helyzet megoldásához szükségünk volt.