Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VII. Lászlóffy Woldemár: A bukógátak utófenekének biztosítása

142 „Erre igen jellemző példa az ikervári villamostelep duzzasztógátja alatt egy év után bekövetkezett medermélyülés, holott az utófenék hossza a vízpárnával ellátott gát alatt 47 m és a kimosást megakadályozandó a gát alatt még 30 m hosszon kőhányás alkalmaztatott." „A fentiek után a kimosás oka az utóágyazat fenekének és oldalrézsűinek simaságában keresendő és ezzel együtt meg van oldva annak a módja is, hogy miként lehet ezen káros állapoton eleve segíteni." „Ha a gát alakjának gondos megválasztása után a vízpárnát is a viszonyokhoz képest építjük meg és gondoskodunk arról, hogy a gátnál lebukó és nagy sebességet már elvesztett víz az utóágyazaton ne nyerhessen fokozottabb sebességet, vagyis a beton utóágyazat fenekét és oldalrészűit mesterségesen durva felületűvé téve, igyekszünk az ottan fellépő súrlódást a vízfolyás egyéb burkolatlan szakaszain fellépő súrlódással egyenértékűvé tenni, úgy a kimosások bekövetkezésétől tovább tartani nem kell." „Lehetséges volna, hogy a betont a meg nem faragott terméskőhöz hasonlatossá tegyük. De sokkal jobb megoldásnak tartom, ha a fenék és rézsűburkolatba — az utóbbinál csak azon magasságig, ameddig a legmagasabb árvíz felér — lehetőleg kemény, különböző és átlag fejnagyságú terméskövek a burkolat még friss állapotában úgy ékeltetnek bele, hogy a köveknek 2/

3-ad része a betonban szilárdan ülve Уз-ad része abból kiálljon." „Hangsúlyoznom kell ez alkalommal, miszerint az alkalmazandó kövek keménységére és vízben való tartósságára kiváló gond fordítandó és hogy a köveknek a betonba helyezése ne szabályos, a vízszálak irányába eső, vagy arra merőleges vonalakban történjék, hanem azok szabálytalanul rakassanak be." „Ha azonban az illető vízfolyásban a fenékjég könnyen és nagy mennyiségben képződik, az ajánlott módozat a fenékjégképződésnek egyenesen tanyát csinálna és télvíz idején a burkolat hatástalan lenne. Ebben az esetben tehát legcélszerűbb a betonburkolatba négyszögkeresztmetszetű bordákat beépíteni. A burkolás amúgyis betonkockákból készülvén, — minden második-harmadik kcckasor közt könnyen alkalmazható egy, a burkolatból 5—10 cm-rel kiálló sor (6. ábra)." „Természetszerűleg felmerül a bordák alkalmazása mellett az a kérdés is

r vájjon csak az egész fenéken és a rézsű burkolt részén megszakítás nélkül, vagy pedig szabálytalan közökben megszakítva készíttessenek-e ? Átfutó bordák alkalmazása esetén a vízzel mintegy szabályos bukdácsolást vitetünk véghez, mely a súrlódást ugyan a sima burkolathoz képest erősen növeli, de a vízszálakat párhuzamos haladásukból nem téríti ki. Megszakított és egymásra szabálytalanul következő bordák esetén a súrlódás erősebb növekedése főként azáltal idéződik elő, hogy a bordák végein a vízszálak keresztirányban is eltéríttetnek és minden ilyen helyen apró kis örvényt alkotnak. Minden bizonnyal lényegesen növeli a súrlódást még az is, ha a bordák nem a vízszálakra merőlegesen, hanem azokra ferdén (parkettaszerűen) helyeztetnek el, mely esetben a legalsó vízszálak mindegyike folytonos eltérítést szenvedvén a szakasz súrlódása a sima felülethez képest, összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz." „A felsorolt megoldási módozatok természetszerűleg nem állanak egyedül, mert hiszen mindenkinek alkalma van a víz súrlódását növelő akadályoknak a legkülönbözőbb rendszerét alkalmazni. Csak azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy igyekezni kell az utóágyázat ellenállásának mesterséges eszközökkel a termé-