Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - I. Dr. Cholnoky Jenő: A folyók szakaszjellegének összefüggése a szabályozással és öntözéssel

Ha a munkaképességet kellőképen megtudnók határozni, szigorú mechanikai terminológiával más folyók munkaképességével összehasonlíthatóvá tudnók tenni, akkor igen biztos és pontos útmutatásokat tudnánk levezetni a szabályozásokra nézve. Ez azonban ma még közelről sem oldható meg. A folyóba jutó törmelék mennyiségével éppen ilyen nehezen boldogulunk. Minden idevonatkozó számítás csak igen kezdetleges megközelítés, úgy hogy számértékkel szintén lehetetlen dolgoznunk. Annál is inkább megoldhatatlan a feladat, mert a hordaléknak nemcsak mennyisége, henem minősége is lényeges jellemzője a folyó természetének. Csak a tapasztalat, illetőleg a következmények mutatják meg, hogy milyen viszonyban vannak egymással a folyó munkaképessége és a hordalék elszállításához szükséges munka. A kettő összehasonlítható egymással. Munkaképesség helyett nem mondhatok erőt, mert ebben az esetben az „erő" kétségtelenül a mozgó víztömegben rejlő eleven erőt jelentené, már pedig nagy tömeg és kis sebesség ugyanazt az eleven erőt adja, mint kis tömeg és nagy sebesség, ez pedig nem mindegy a munkaképesség szempontjából, hisz a hordalék megindításához szükséges lökés igen különböző. A munkaképesség és az elvégzendő munka (a törmelék tovaszállításához szükséges munka) összehasonlításakor csak három «set képzelhető: 1. A munkaképesség nagyobb, mint az elvégzendő munka, 2.a kettő egyenlő egymással és 3. a munkaképesség kisebb az elvégzendő munkánál. 1. Ha a munkaképesség nagyobb, mint az elvégzendő munka, akkor a folyó fölös munkaképességével a meder fenekét támadja meg. A szálban álló, kemény kőzetet a folyóvíz csak nagyon kevéssé tudja megtámadni, de kétségtelen, hogy megtámadja. Annál hatalmasabb fegyver a folyóvíz kezében maga a hordalék. Minél durvább ez és minél gyorsabban mozog, annál hatalmasabban tudja megtámadni a legkeményebb sziklamedret is, és kétségtelenül mélyíti, mert hisz a durva törmelék a meder legmélyebb vonala mentén sodródik. Ilyen jellege szokott lenni a nagy esésű, hegyi patakoknak és folyóknak. Mindenki tudja, hogy ezeknek rendesen sziklamedre van, törmelék csak egyes helyeken látszik benne mintegy pihenni, de a következő áradás ezt a pihenő hordalékot ismét tovább ragadja s a menedékül szolgáló mélyedést majd apadáskor tölti meg újra. A folyók felső szakaszán ilyen az állapot, azért azokat a folyókat, amelyeknek munkaképessége nagyobb, mint a törmelék elszállításához szükséges munka, felsőszakasz jellegű folyóknak nevezzük. (1. ábra) Csak a jelleg ilyen. Mert lehet, hogy valamely folyónak felsőszakasz jellegű darabja van messze lenn, forrásaitól távol, esetleg egész közel a tengerhez. A Dunának például felsőszakasz jellegű darabja van Berzászkától a Vaskapuig az Aldunán. A Kongónak hatalmas vízesései és sellői vannak, mielőtt a tengerparti, keskeny síkságra érne. A felsőszakasz jellegű folyók tehát mélyítik medrüket, ezzel együtt a völ1. ábra. Felsőszakasz jellegű folyó völgye. A völgyoldalak annál jobban megközelítik a lehető legnagyobb meredekséget, minél gyorsabb a folyó bevágódása.