Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására
87 esőintenzitás az eső időtartamának növekedésével rohamosan csökkenik. A kritkus eső tehát, amely az eső nyomán levonulásra kerülő vizeket befogadó csatorna (csatornahálózat) maximális vízhozamát meghatározza, nem a legnagyobb időtartamú, sem a legnagyobb intenzitású esők közt keresendő, hanem a vízgyűjtővidék csapadékossági, domborzati, talaj- és művelési viszonyaitól, szóval egyéni sajátosságaitól függő valamilyen közbenső értéknél található. A Montanari-féle klimatikus valószínűségi függvénynek pedig éppen abban van nagy gyakorlati jelentősége, hogy az egyéni sajátságok közül a legrejtettebbet, a csapadékosság 1. ábra. törvényszerűségét fejezi ki, könnyen kezelhető és további elméleti és gyakorlati kutatások számára alkalmas alakban, amint azt a későbbi fejezetekben látni fogjuk. 2. A lefolyási tényező vizsgálata. A lefolyási tényező fontosságát nem szükséges bővebben magyarázni. Abba sem nyugodhatunk bele, hogy a csapadéknak "У 8-а elpárolog, V 3-a elszivárog és csak У 3-а foljik" le, mert nyilvánvaló, hogy a lefolyási tényező is a vízgyűjtő terűlet legegyénibb sajátságai közé tartozik és ugyan arra a vidékre vonatkozólag is hónapról-hónapra az évszakok klimatikus körforgásához igazodva változik. Nem lehet tehát az egyik vidékre megállapított lefolyási tényezőt minden további megfontolás nélkül valamely másik vidékre vonatkoztatni. Kétségtelen azonban, hogy addig, amíg valamely vidékre nézve nem sikerült az egyéni sajátosságok alapján a lefolyási tényezőt, helyesebben tényezőket, megállapítani, addig gondos összehasonlítások alapján végzett módosítások mellett következtethetünk egyik vidék lefolyási viszonyairól a másikéra. Nagy szolgálatot tesz ilyen esetben, ha van egy olyan vidék, amelynek a lefolyási tényezőit szabatos vizsgálatok, mérések alapján sikerült megállapítani. Ilyen vidék Olaszország számára a Grande fíonifica Ferrarese, amelynek az a nevezetes sajátsága, hogy a vízgyűjtő területéről lefolyásra kerülő vizek minden cseppje vízemelés útján kerül a végső befogadóba, a tengerbe. A szivattyútelepek teljesítménye révén tehát a lefolyásra kerülő vizek szabatos mérések alapján voltak megállapíthatók, míg a csapadékmérő állomások a területre lehullott esők mennyiségét és a területen való eloszlását határozták meg. Ezt a rendkívül kedvező
