Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására
88 helyzetet Pasini mérnök használta fel a lefolyási tényezők szabatos megállapítására. Eljárásának lényegét legjobban egy példával világíthatom meg : 1905. január 17-étől 21-éig bezárólag, tehát 5 napig esett az eső és a csapadékmérő állomások jelentéseiből számítva 54,030 m 3 víz esett egy négyzetkilométerre. Ami ebből a mennyiségből lefolyt, azt a szivattyúk február 12-éig emelték át a tengerbe. Az összesen átemelt 31,526 m 3/km 2-ből 21,927 m 3 esett az első 10 napra, 9599 m 3 pedig a többi 17 napra. Erről az utóbbi vízmennyiségről Pasini megállapította, hogy ez tulajdonképen beszivárgott a talajvízbe és onnét szüremkedett később vissza a mederbe. A K' = 31,526 : 54,030 — 0-583 érték tehát nagyobb a tényleges lefolyási tényezőnél, amelyet tulajdonképen а К = 21,927 :54,030 = 0-406 érték fejez ki. Nem lehet tehát a szivattyúk teljesítményéből közvetlenül a tényleges lefolyási tényezőt kapni, mert hiszen ebben az esetben is 30%-kal kisebb volt a tényleges érték. Ez a százalék a különböző esőknél természetesen nagyon változott, de a harminc év összes jelentékenyebb esőiből levezetett középérték 90% volt, vagyis a szivattyú teljesítményéből számított (K') és a tényleges lefolyási tényező (K) között a К - 0-90 К' összefüggés állott fenn. A vázolt példa szemléltetésére közlöm a 2. számú ábrát, melyben az E betűvel jelzett magas lépcsős idom területe az egy km 2-re hullott csapadékot, az alacsonyabbik, ellapuló lépcsős idom területe pedig az egy km 2-nak megfelelő szivattyúzott víztömeget jelenti. Ilyen eljárással aztán Pasini az 1899—1909 évtizedet átfogó adatokat az év különböző hónapjai szerint csoportosítva dolgozta fel. Az adatok osztályozásánál figyelembe vette, hogy kis esőknél a szivattyúknak a szükségesnél korábban vagy későbben való megindítása az átemelt vízmennyiség számított értékét aránytalanul nagyobb mértékben befolyásolja, mint nagyobb esőknél. Ezért az egyes hónapok lefolyási tényezőire kapott sok értékből a végleges értéket nem átlag képzéssel, hanem a két legnagyobb esőnek megfelelő lefolyási tényező számtani középértékeként számította ki. Például május hónapra vonatkozólag az I. táblázatban összeállított értékeket kapta. I. TÁBLÁZAT. 0-234 1900 május h = 72-9 mm K' = 0-234 1901 ) 3 h = 81-0 33 К' = 0-135 1902 33 h = 62-7 33 A" = 0-260 1903 3 3 h = 42-0 3 3 K' = 0-127 1904 3 3 h = 17-9 3 3 K' = 0-154 1905 33 h = 141-0 3 3 Ä" = 0-442 1906 3 3 h = 64-6 33 К' 0-287 1907 ,, h = 16-6 33 К' 0-182 1908 33 h = 3-0 33 К' 0-020 1909 3 3 h 45-9 33 К' = 0-167 Átlag : h - 54-7€ i mm K' = 0-263 0-442 0-34 Az 1901. évi adatot figyelmen kívül hagyta túlzottan kicsiny lefolyási tényezője miatt. К = 0-90 К' = 0-90 xO-34 = 0-31
