Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

184 II. MÁRCIUS—ÁPRILIS. 5. Világító- és jelzőtornyok a tengeren. (Construction des tours en mer dans le service des phares et balises.) írta : G. de Rouville. Az őr nélküli tornyok felső részét telten építik. Csak, ha a torony teste nagyon erős, anyagmegtakarítás céljából üregelik, mégpedig a felső részét, hova a hullámverés nem ér föl. A torony felső részét is lehető gyorsan kell megépíteni, vigyázva, hogy minden újabb betonréteg hozzákössön a régihez. Nemcsak bordákat hagynak benne, hanem apró elzárásokkal cikkekben építik föl a toronytestet, nem tekintve, hogy vasbetétekkel is növelik az egyes részek kapcsolatát. Szoktak a félbenhagyott toronyrész tetején vízpárnát is létesíteni gyorsan kötő cementből, hogy az így keletkező mélyedésben a hullám ereje megtörjön. Néha durva vászonnal takarják le az építményt. A mintaállványnak az építés félbeszakításakor nem szabad nagyon kiállania a betonból, illetve a körülzárt üreg legnagyobb részét töltsük ki, mert a nagyrészt szabadon álló mintadeszkákat a Indiám elsodorja. Másrészt telejesen nem szabad kitölteni a mintát, hogy a következő betonozás egyrésze még a régi mintában kezdődhessék. A tornyok építéséhez egyre kiterjedtebb módon alkalmazzák a vasbetéteket, bár a bíróssági számításkor nem veszik tekintetbe őket. Először az alapsziklába helyezik el őket 0-2—

Г0 m távolságban fúrt lyukakba. E vasak a kikötést könnyítik meg, midőn még a torony nincs fölépítve. A fúrások mélysége általában 0'5 m, de célszerű 0'7—1 • 0 m, sőt Г5 m-re is lefúrni a 45 mm-es vasak számára a szikla keménysége szerint. A 0*25—

(У30 m-es fúrólyukak nem célszerűek. Nem célszerű a fúrás mélységét minden lyukban egyenlővé venni, mert ekkor a lyukmélység színtjében a szikla meggyöngül s erős szélnyomás és hullámverés esetén a szikla itt elválhatik, mert a torony nagy emelőkarral hat a sziklára. Az alap fölött a vasakat egy vagy két sorban, egymástól a vasbeton építményben 0-15 m-re, egy

rébként 0'35 m távolságra helyezik, a külső színtől pedig legalább O'IO, illetve 025 m-re. Azért nem célszerű a vasakat kijjebb helyezni, mert a torony folytonos rázkódásoknak, rezgéseknek van kitéve s csekély borítás esetén a vasak elválhatnak a betontól. A vasakat Г5 m hosszú pálcákban alkalmazzák az alapban úgy, hogy a pálcák egymást 0-5 m magasságban födik. Ily módon a vas a betonban jó kötést ad. A felépítmény többi részében a vasak hosszúsága 13—35 m közt változik s átmérőjük 30—50 mm. Néha régi vassíneket alkalmaznak. A vasak száma és átmérője a torony magasságával csökken fölfelé. A felső részen, a legmagasabb dagály színtje fölött csak egy sor vasat alkalmaznak. A legfelső rész nem kap vasat, kivéve a vékony tornyocskát, mely a főtorony tetején kiemelkedik s a jelzőt hordja. A függőleges vasakat átfonják a keresztvasak, melyek 20 mm átmérőjűek. A tornyok építéséhez a faragott követ 1860 óta elhagyták. Legföljebb a betonozás céljára körülzárásnak alkalmazzák. A vagdalt követ sem használják ; néha oldalburkolat céljára alkalmazzák. A beton és a tiszta cement majdnem teljesen kiszorította a falazást. Vízalatti