Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

153 A víztartó 800 liter ürfogatú, Г85 méter hosszú. 0"75 méter átmérőjű henger, közepén rekeszték két részre osztja. Míg az egyik rész szolgálatban van. addig a másikat megtöltik. A cementágyú és a légsűrítő 1650 és 3000 dollárba kei ült, vagyis 58.938 frankba, egyéb fölszerelés (víztartó, hajlékony csövek stb.) 4635 frankba, összesen 63.573 frankba (1 dollár = 12-675 frank). A készüléket előbb Marseille-lès-Aubigny-be vitték, a Loire oldalcsatoinájának vízállóvá tétele céljából. A csatorna fala repedezett mészkő ; az oldalát kikövezték, de a kövek közti habarcsot az idő kimosta. Az oldallejtőkön valóságos víznyelő lyukak keletkeztek. Ezeket a lyukakat eleinte döngölt földdel, vagy sovány betonnal töltötték ki. A hézagokat kitisztogatták és kimosták, majd cementágyú segítségével 3 cm-es bevonattal látták el a lejtőket. Néhol 5 cm vastag bevonatot alkalmaztak. A hézagmosás erős vízsugárral történt. Nem tekintve, hogy a habarcsnak kézierővel való kenése a lejtőre sokkal drágább lett volna, még az eredmény is jobb volt a cementágyú használatával, mert a habarcs erősen beleragadt a hézagokba s a bevonat tömöttebb lett. Naponként 230 m

2 felszínt vontak be. Vasbetétes bevonattal 100 m

2 felszín készült el 1 nap alatt. A zsilipkapuk tisztítására finom homoksugárt használtak, kitűnő eredménnyel . A Bretau-csatorna a Briare-csatorna számára szállítja a vizet több tároló medencéből. Mész-hegyoldalba vágták bele s a lejtőket agyag-kavicsréteggel vonták be. A víz azonban kioldotta a meszet s lyukak, üregek támadtak benne. E nyílásokat agyaggal, cementtel töltötték ki. A közönséges betonbevonat nem adván jó eredményt, vasbetonbevonatra tértek át. A habarcsbevonatot előbb kézzel hajtották végre, de ez drága volt. Később egy 4 cm vastag alapburkolatot alkalmaztak, melyre aztán a 3 cm vastag vasbetonburkolatot helyezték. A fenékben és l-5 m szélességben a lejtőkön 5 cm-re vastagították a burkolatot. A fagy nehezítette a habarcs föcskendezését és — 5 C° hőmérsékletkor sokszor kellett a munkát megszakítani. Bár a habarcs gyorsan köt, a fagynak csak felszíni hatása mutatkozott s csak vékony hártya fagyott meg rajta, mely aztán később levált. A nedvesség hatása is káros, mert a keverék ilyenkor már a fecskendőcsőben kötni kezd s ez eldugulásokat okoz. Ezért szárító-melegítőt alkalmaznak, mely minél a sűrített levegőt, minél a nyomás alatt levő vizet melegíti. Mivel száraz homokkal kell dolgozni, a homokot, valamint a cementet is száraz helyen kell tartani. Ezért nedves időben homokszárító készüléket is kell alkalmazni. Az 1921 október 11-én megkezdett munkát december végén a rossz idő miatt meg kellett szüntetni s csak a következő év február végén folytatták tovább. A munka tehát 400 napig tartott, melyből 218 volt az effektiv munkanap. 13.200 m

2 területet vontak be vasbetonhabarccsal és 225 m

2 területet, összehasonlító tanulmány céljából, egyszerű habarccsal vontak be. Az összes költség 149.321 frank volt : 1 m

2-re 13'52 frank esett ; a megtakarítás a kézimunkával szemben négyzetméterei ként 3 frank, ami 20% megtakarítás ; a készülék amortizációs kamatát is leszámítva, a megtakarítás 15%. De a bevonat minősége is sokkal jobb a kézimunkánál. Ha a rézsű felszíne könnyen bomló, akkor kezdetben messzebbről kell föcskendczri. nehogy a közeli föcskendezés a lejtőt megbontsa. A munkálat végrehajtásakor ügyelni kell. hogy a homok és cement egyenletesen keveredjék. A keveréket a fölhasználás előtt 5/

8 mm-es szitán meg kell szitáh .