Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

154 nehogy csomók és kavicsok maradjanak benne. A csődugulást legtöbbször a nedves homok okozza. Ezért szárazon kell tartani. A kissé nedves homokot célszerű előző nap keverni a cementttel, ekkor a cement hozzátapad a homokszemekhez, anélkül, hogy hidratizálódnék s másnap jól használható a keverék. Ha a habarcssugár egyenetlen, ennek több oka lehet : 1. a sűrített levegő nyomása egyenetlen, ha a kompresszor gyönge ; kell, hogy a manométer állandóan 2 kg-ot mutasson. 2. A keveréket szabálytalanul adagoljuk, vagyis kelleténél több homok és cement jut az alsó tölcsérbe. 3. A mótor túlgyorsan forog s több keverékanyagot ad, mint amennyit a sűrített levegő elvihet. 4. A keverék nedves s ezért a csőben eldugulások jönnek létre. 5. A fecskendőcsövet a cement eldugja, ha a víznyomás nem elegendő, vagy a fecskendőgyűrű lyukai eltömődnek. Néha a hajlékony cső dugul el, rendesen a cementágyúból való kiágazásnál ; ekkor megállítják a sűrített levegő áramlását s ellenkező irányban vezetve a csőbe a levegőt, kinyomják a dugót ; ha ez sem használ, fapálcával ütögetik a csövet, míg az eldugult hely kidugul. 11. A Santerre vízvezetéke. (Les travaux d'adduction d'eau dans le Santerre [Somme].) írta : Buisson. A Santerre 600 km

2 kiterjedésű négyszögletű fensík, 100 m magasan a tenger színe fölött ; északról és keletről a Somme, délről és nyugatról az Avre határolja. 4 szögletében 4 város van : Amiens, Péronne, Nesle és Montdidier. A nagy háború alatt teljesen elpusztult ez a vidék. A földet föltúrták a lövedékek, a házakat, melyek fából és vert földből készültek, lerombolták ; a kutakat betemették, vagy hullákkal fertőztették meg. A 4—5 m vastag feltalaj vörös, homokos agyag, a termőréteg fölötte 40—60 cm vastag, az altalaj kréta. A föld nagyon termékeny. Ivóvizet 30—80 m mély kutakból és ciszternákból kaptak. Az állatok a pocsolyák piszkos vizét itták. A vidék újjáépítésekor mindenekelőtt vízről kellett gondoskodni. Ezt rendszeres vízvezeték segítségével érték el. 1923-ban 89 községet láttak el vízzel. Az 1919. évi április 17-iki törvény a szükséges pénzt rendelkezésre bocsátotta a munkálatokhoz. A fensíkon a talajvíz 40—60—80, sőt 100 m mélységben található meg. Rendesen kerekes kúttal merik a vizet. A krétaréteg talajvizének szintje a vízmosások és folyóvölgyek felé esik úgy, hogy a folyók a krétaréteg talajának szivárgó vizeiből táplálkoznak. A forráskutak vizének szintje állandó s vízmennyisége bő. A régi, betemetett kutak kiásása és üzembehelyezése költséges lett volna s a régi helyzetet nem javította volna meg. Ezért rendszeres vízvezetéket kellett létesíteni. A Caix és Béthencourt környékén nyitott próbakutak vize teljesen kifogástalan volt. A völgyek mentén a talajvíz bőséges, mert a krétaréteg itt erősen repedezett. Ha e völgyekben galériákat nyitottak volna, elvágták volna a szivárgó vizek útját s bőséges vizet nyertek volna. De erre nem volt szükség. Csak 4 kutat mélyesztettek le Caix, Béthencourt, Guerbigny és Barleux mellett. Caix-nél egy 4 m-es, vagyis 16 m

2 területű kúttal 130 l-t kaptak másodpercenkint.