Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
4. szám - XI. Szakirodalom
149 Szabályozással nem lehet a már megkapott eredményen felüli mélységet elérni, bár a Rajnán nagyobb vízmélységet is állítottak elő. De mások a viszonyok a Rajnán és a Rhőne-on. A Rajnának Strassburgnál és a Rhőne-nak Lyonnál majdnem egyenlő az esése és sebessége. De a Rajna magassága ott 134-8 m és a tengerig 734 km-t kell befutnia, míg a Rhône magassága Lyonnál 157'67 m és távolsága a tengertől 335 km. A Rhőne-nak tehát az átlagos esése több, mint kétszerese a Rajnáénak. De míg ez utóbbi folyó hajózhatósága Strassburgtól a tengerig növekedik, addig a Rhône-é Lyontól lefelé főként az Isère és Ardèche beömlésénél megromlik, az átlagos esése 0'77 m-re emelkedik km-ként. Továbbá a Rajna kisvízi hozománya egynegyedével nagyobb a Rhőne-énál. Gyökeres javítást adna a Rhóne-hajózásnak Lyon és Arles közt oldalcsatorna létesítése. De egy ily, csripán a hajózást szolgáló (vízerőhasználat nélküli) kisméretű csatorna 600 millió aranyfrankba kerülne, melynek most 2 milliáid papírfrank felel meg. Ezért oldalcsatorna létesítése csak a legrosszabb helyek megkerülésére célszerű olyformán, hogy a folyó legnagyobb részén szabad lenne a hajózás. De még ebben az esetben is gátakat kellene a Rhône-on készíteni s ez a mozgófenekű folyó vízjárását nagyon váltcztatná. Ez a megoldás azonban szintén drága. Ezért fölmerül az a kérdés, nem volna-e célszeríí a hajózó csatornát nagyméretűvé fejlesztve egyíittal vízerőtermelő csatornává készíteni ? Az alsó Rhône-on Lyon és a tenger közt 350.000 kw-nyi energiát lehetne termelni. Egy ily csatorna azonban szerfölött drága, ha már a pusztán hajózást szolgáló is 2 milliárdba kerül. Ha a megengedhető sebességet a csatornában 0-7 m-re vesszük, vagy ha éppen l-2 m-re is, óriási méretet kapunk. De van még egy megoldás, ha a nehéz folyószakaszokat megkerülő rövid csatornákat tesszük hajózó- és energiatermelő-csatornákká. Ennek a megoldásnak is vannak rossz oldalai. A Rhône folyó legnagyobb része a mai szabályozott állapotában maradna nagy esésével és sebességével úgy, hogy a Rhône-on továbbra is csak a mostani hajótípusok közlekedhetnének. Továbbá a duzzasztógátak, bármely alacsonyakra építsük is fix részüket, módosítanák a Rhône víz- és hordalék járását. A Rhône kiválóan hordalékos folyó, még kisvíz idején is gördít a fenekén kavicsokat. A kavics felgyűlne a duzzasztógátak mögött. Egyes fölnyitott gátrészeken nem úgy megy át a hordalék, mintha teljesen szabad lenne a meder. Továbbá a víznek egy jó része az oldalcsatornában folyik el és így a régi egyensúly a hordalékmozgásban nem áll többé elő s előre nem lehet megállapítani, hogy mi lesz a gátak következménye. Lyon és Arles közt a folyó hegyekkel határolt szűk folyosóban halad s számos torrens, hordalékos folyó önti belé a vizét és kavicsát. Ezt az egyensúlyba jött, összetett víz- és hordalékjárást bolygatnák meg a gátak. Ha az Alsó-Rhóne-t ki akarjuk igazán használni, akkor elsősorban mint hajózó utat kell kifejlesztenünk. A vízierő csak másodsorban jöhet számításba, mert a Rhône mellékvizei sokkal alkalmasabbak a vízercteimelésre, mint a főfolyó. Az Alsó-Rhöne vízerejének kihasználása tehát csak a legnagyobb körültekintéssel történjék. Ami az öntözést illeti, a Rhône völgyének mély része aránylag keskeny s az öntözhető szalag tehát nem nagy. a hozzá szükséges öntöző vízmennyiség bőven megtalálható. De szó lehet a völgyet környező. 30 m magas fennsík öntözéséről is.
