Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

120 létesített medencében mérséklik (vízpárna) ; vagy pedig 1 m-es lépcsőkben ejtik le a vizet. Némelykor a csordulóbukót szifon helyettesíti, melynek 2-szeres görbületet adnak, hogy a rázkódásakat csökkentsék. De megszüntetni nem tudják. Vannak mozgóélű csordulok is. A csorduló tetején pillérek vannak, melyek között 15—20 m széles nyílások íves dobokkal zárhatók. A dobok aljára gyakorolt különböző nagyságú nyomás az íves dob fölemelkedését, vagy leszállását idézi elő úgy, hogy a csordulón vékonyabb, vagy vastagabb rétegben bukhatik át a víz. e) A víz a tárolómedencéből, vagy alagúton (vízvételi toronnyal, vagy nélküle), vagy pedig a gát testében elhelyezett csövön vehető ki. Az alagút drága és az alapsziklát meglazítja. A vízkivételi tornyot legfölebb 50 m magasságig készítik. Vastag jegű tárolómedencében nem alkalmazzák. A gáttesten átmenő csővezetékek nagyon jók. Néha nem is vascsövet alkalmaznak erre a célra, hanem csak a gát testében csőüreget csinálnak s jól elsimított habarccsal kikenik. Ezek a csővezetékek nagyon jók ; Arrowrcck-nál az egyik csőben 3 évi használat után mutatkozott egy kis 50/20 cm nagyságú folytonossági hiány a csőbevonaton. De ezt a bajt hamar kijavították. Csővezetéket nem lehet alkalmazni sem a föld-, sem a kőhányásos gát testében. f) A csővezetékek elzárására vagy közönséges tiltok vagy egyensúlyozott széllentyük szolgálnak. A tiltok vagy teljesen zárva, vagy teljesen nyitva tartandók, mert félig csukott állapotban oly erős kavargás lép föl a kiáramló víz helyén, hogy a táblát megtámadja s aztán nem zár jól. 30 m nyomáson felül táblás elzárást nem alkalmaznak. A táblák mozgatása sok bajjal jár. Az egyensúlyozott szellentyűnek 3 része van : a külső burok, egy belső fix burok, dugattyú, mely az előbbi burokba ki- és betolható. A dugattyú nyitja és zárja a vezetéket. A dugattyú mozgatására a tároló-medence vize szolgál. Többféle elrendezés van. hogy a dugattyú kétirányú mozgása lehető legyen. A víz egyszer a dugattyú egyik oldalát, máskor a másikat nyomja. A különböző szellentyűk közül megemlítjük az Ensign-félét, Johnson-félét, Welman-íé\ét. Némely szellentyű mechanikai mozgatóval ellátott, de jobb a hidraulikus úton mozgatott. E szellentyfiket a nyomott vezetékek végén is szokták alkalmazni, hogy a turbinákra kerülő vízmennyiséget szabályozzák, de a tárolómedence vízkivételi csöveire is. Ez utóbbi esetben a szellentyű a cső végén és nem az elején van. A szellentyű fölött kezelő fülkét kell készíteni, mely a szellentyű megvizsgálására is szolgál. Továbbá a szellentyű fölött rendes táblás tiltót kell elhelyezni, mely teljesen nyitva van, midőn a szellentyűt használjuk s csak akkor zárjuk le, midőn a vezetéket és szellentyűt szárazzá téve a szellentyűt meg akarjuk vizsgálni. Hogy a táblát könnyebben mozgathassuk, a tábla két oldalán a nyomást egy kis összekötő cső segítségével kiegyenlítjük. Tél idején a fagy miatt nem szabad a'szellentvűt teljesen elzárni. Ekkor a zárást a tilt óval végezzük.