Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

93 De lehetnek olyan kedvező körülmények, hogy két, egymással szomszédos medencénk van, melyek közül az egyik a másikba ürül. Ez a Decoeur-féle kör, melyet kapcsolt medencerendszernek nevezhetünk. Ha csak egyetlen, kettős kihasználású medencénk van s föltesszük, hogy a medence üres és a tenger emelkedik, egyelőre zárva tarjuk a zsilipeket, míg elegendő nyomása van a dagálynak. Ekkor megeresztjük a vizet a turbinákra s a medence telni kezd. Ha a dagály tetőpontjához közeledik, a turbinazsilipeket lezárjuk, de a medence telésére szolgáló zsilipeket nyitva tarjuk mindaddig, míg a medence és a tenger vízszíne egyenlővé válik. Ekkor minden zsilipet lezárunk. Ha a tenger apad, megvárjuk, míg a medence szintje és a tengerszintje közt elegendő a különbség. Ekkor a vizet a medencéből a turbinán át kieresztjük mindaddig, míg a két vízszín közötti különbség csekély lesz. Ekkor a turbinazsilipeket lezárjuk, de a vizet a medencéből az ürítő zsilipeken át tovább is kibocsátjuk, míg a medencénk kiürül. A játék ezután újra kezdődik. Látjuk tehát, hogy mind dagálykor, mind apálykor van egy idő, mikor a turbina nem jár. Látjuk azt is, hogyha a medence térfogata V és az árapály játéka A. akkor a dagály és apály ideje alatt a kifejthető maximális elméleti energia V. A. De ezt az elméleti energiát, illetve a turbinák hatásfokát 75%-nak tételezve föl, a 0'75. V.A-t csak akkor kaphatnék meg, lia a dagály és apály kulminációjakor a változatlan vízállás tartama alatti körülbelül 30 perc alatt tölteni és üríteni tudnók a medencét. De ekkor roppant erős gépeinknek kell lenniök s a berendezés nagyon drága lenne. Vagy megnyerhetnők, elméletileg úgy is a 0'75 V. A-t, ha mind a telés, mind az ürülés teljes folyamán járatnók a turbinákat ; de ekkor nagyon kis másodpercenkénti teljesítményt kapnánk. E két, meg nem valósítható határeset között kell tehát a gazdaságos megoldást keresnünk. Ha a turbinák járatását akkor kezdenők meg, mikor a tenger vízállása A, akkor a Rance-öböl esetében T — 0~63 V. A. energiát kapunk. Ha pedig azt követeljük, hogy a turbinák mindig állandó nyomás alatt dolgozva járjanak, akkor a nyerhető energia 0'51. V. A. stb. De ha a gépberendezés gazdaságos voltára is tekintünk és h — Aj g magasságkor kezdjük járatni a turbináinkat, akkor csak 0'44 V. A-t kapunk. Egyáltalán a telés alkalmával nyerhatő energia a gépek kedvező kihasználásával csak mintegy %-e az ürítéskor nyerhető energiának. Ezért megvan a jelentősége az egyszerű kihasználással működő medencének is, midőn csak ürítéskor termelünk energiát. Míg a kettős kihasználású medence esetén a turbinák a kiürítéskor 3 óráig járnak, az egyszerű kihasználású esetén 6 óráig, mert a tenger emelkedésének kezdetén is járatjuk őket. Valahányszor a medence fenékürítője magasabban van, mint a holt apály szintje, az egyszerű kihasználással működő medencének elsősége van a kettős kihasználású fölött. A társult medencék esete nem más, mint két egyszerű kihasználással működő medence esete, midőn egyik medence csak teléskor. másik csak ürülésltor működik. Az elsőt felső, az utóbbit alsó medencének nevezik. Ekkor folytonos, de nem egyenlő energiánk van az árapály egész tartama alatt. 6 óráig jár a felső, 6 óráig az alsó medencénk. 2—3 medence esetén is könnyű a működésüket megállapítani, l'gy látszik első pillanatra, hogy ez a megoldás, mivel folytonos az energiánk, kedvezőbb, mint a kettős járású medence esete ; azonban a számítás azt mutatja, hogy ily elrendezéssel a rendelkezésre álló összes energiának csak a fele termelhető. De a