Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

94 turbina- és gépberendezések sokkal olcsóbbak, mert az esés nagyobb, a vízturbinák vízemésztése több, mint kettős kihasználású medence esetén. Továbbá а Еаксеöbölben a kettős kihasználású medence meg sem valósítható, mert a 900 m hosszú elzárásban a turbinák és ürítőzsilipek elhelyezésére nem volna elegendő hely. A Rance-öbölben tehát csak a folytonosan működő társult medence-rendszer valósítható meg. Kapcsolt medencék esetében, ha két medencénk van, a turbinák a két medencét elválasztó töltésben vannak elhelyezve, míg a tengert és medencéket elválasztó töltésekben csak zsilipek vannak. A felső medencébe beáramlik a víz, míg a tenger szintje magasabb, mint a felső medence szintje. Innen a turbinán át az alsó medencébe áramlik a víz mindaddig, míg az alsó medence szintje alacsonyabb, mint a tenger szintje. Ez idő alatt a felső medence szintje megint emelkedik s a kör újra záródik. A tengervíz tehát foltonosan a felső medencébe, innen az alsóba, innen pedig a tengerbe jut s csak a zsilipek szabályozzák a ki- és beömlési idő tartamát. A turbinák azonban folyton forognak, bár változó energiateljesítménnyel. Ez elrendezés azonban nem adja vissza a két medence energiakészletének csak csekély hányadát s ezért költséges is. Az előadottakból világos, hogy a kettős kihasználású medence adja a legnagyobb teljesítményt. De ez az energia nem folytonos, hanem rövid időközű. Ha a medence feneke magas, és minden apálykor szárazon marad, elhanyagolhatjuk a teléskor kifejthető energiát s csak a medence ürülésekor hasznosítjuk. Ekkor az egyszerű kihasználású medence a legmegfelelőbb. A társult medencék esete két egyszerű kihasználású medence esetének felel meg, melyek közül egyik teléskor, másik ürüléskor működik s az egyszerű kihasználású medence minden jó és rossz oldala megvan bennük. A kapcsolt medencék csak különleges esetekben alkalmazhatók, ha két szomszédos, egyenlő nagy medence áll rendelkezésre. Az energiának csak 2/

3-át kapjuk a kapcsolt medence esetén, szemben a két medence külön működésével. A szerző táblázatot közöl a különféle rendszerek összehasonlítására a Ranceöböl esetére kidolgozva, hol a vízjátékot 10 m-re veszi. Kettős kihasználással 530 millió tonnaméter, egyes kihasználással 390 millió tm, társult medence esetén (egyik medence feneke kibukkan apálykor) 280 millió tm energia nyerhető. Első esetben 290,000, 2-ik esetben 180,000, 3-ik esetben 125,000 lóerős telepünk van. A zsilipeken másodpercenként átfolyó vízmennyiség 28,000 m

3, 7000 m

3 és 5000 m

3. A töltések hossza 4000 m, 2—2200 m és 1300—1500 m. Bármilyen elrendezésű medencénk van is, nem tudjuk kiküszöbölni az energia változását. Nemcsak egyetlen árapály alatt sem marad állandó, hanem árapályonként is a kilengés magassága szerint változik az energia nagysága. Lehetne az energiaváltozást a víznek magasabban fekvő medencében való tárolásával kiegyenlíteni, de ez az eljárás drága. Lehetne párosítani az árapályos üzemet folyami üzemmel hőerőgépekkel stb. De mindez tökéletlen megoldás. Lehetne párosítani 2 árapály üzemmel, melyek fázisban eltolódva adják az energiát. Nehéz ily két alkalmas helyet keresni, de még ez sem pótolja az energia időszakos változását stb. További nehézség, hogy a turbináknak változó víznyomással kell működniük. A víznyomást állandósítani is lehetne, ha a medencéből a víz nem a tengerbe, hanem egy másik medencébe ömlenék, melynek szintjét zsilippel szabályoznók,