Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból
89 de az anyag szemszerkezete fog esetleg megváltozni, mert a sav a szemcséket is megtámadja. Nézetem szerint, amint ahogyan a sziták használhatóságának is meg van a gyakorlati határa, az iszapoló eljárás is általában csak bizonyos szemcsemérethatárok között alkalmazható, és ez a határ a 2/10-től az 1/100 mm-ig terjedő átmérőjű szemcsék tartományával jellemezhető. Az e határok közé eső méretű szemcséknél ugyanis a koaguálás jelensége már nein áll be. Ez nem azt jelenti, hogy az anyagok 1/100 mm-nél kisebb szemcse csoportokra iszapolással egyáltalában nem választhatók szét, mert az anyag megfelelő előkészítése, illetőleg kezelése után, ugyancsak megfelelő eszközökkel — mint tudjuk — többé-kevésbbé pontosan meg lehet határozni a legfinomabb kategóriákba tartozó szemcsék mennyiségét is. Ez az eljárás azonban sok időt igényel. Ezért a fúrásokkal felszínre hozott anyagok meghatározása céljából elvégzendő vizsgálatoknál el kell tekinteni attól, hogy az 1/100 mm-nél finomabb alkotóelemek mennyiségét is minden esetben külön-külön meghatározzuk. Az 1/100 mm-nél kisebb, vagyis finomabb szemcsecsoportokba tartozó elemek mennyiségének pontos meghatározására megfelelő gyakorlati és akár a helyszínén is elvégezhető gyors eljárást még nem ismerünk. A vízépítőmérnöki gyakorlat szempontjából azonban, nézetem szerint, az 5/100 mm-nél kisebb szemcsék további osztályozására általában nincs is szükség és teljesen elégséges, ha a vizsgálandó anyagot iszapolással csak 5/100 mm-nél kisebb és ennél nagyobb szemcsékből álló két részre bontjuk szét, — amit az alábbiakban ismertetett módon egyszerűen és gyorsan lehet elvégezni, — és csak azt határozzuk meg, hogy mennyi a gyakorlati szempontból plasztikus és nem plasztikus elem. A nem plasztikus részt pedig szitákkal elemezzük tovább. Az alapanyagok fentebb tárgyalt osztályozásánál ezért már erre a körülményre való tekintettel állítottam fel a plasztikus és nem plasztikus anyagok két főcsoportját. Amennyiben pedig bizonyos esetekben szükség volna a plasztikus anyagok egyes fontosabb fizikai tulajdonságainak (vízáteresztőképesség, összenyomhatóság, rugalmasság) közelebbi meghatározására, akkor a szemszerkezetet figyelmen kívül hagyva, leghelyesebb lesz közvetlenül Terzaghi e téren korszakalkotó elméletén alapuló eljárásához folyamodni és az anyagot az úgynevezett ödometer-rel tüzetesen megvizsgálni. Terzaghi kijelölte már a helyes utat, amelyen haladva a talajok vizsgálatát és a kutatásokat folytatni kell. Lehet, hogy ezen az úton haladva megoldhatók lesznek a talajmechanika összes problémái és talán nemsokára rendelkezésre fog állni egy olyan közvetlen eljárási mód is, amellyel bármilyen egyszerű, vagy kevert talaj minden jellemző tulajdonságát meghatározhatjuk, úgyhogy akkor a szemszerkezet ismeretére már nem lesz szükség és az iszapoló készülékek, sziták a mult szertárába tehetők. Jelenleg azonban kénytelenek vagyunk még a szitákat és iszapolóberenelezéseket használni, ele ezek mellett már az ödometer-t is vizsgáló eszközeink közé kell besorozni. A mechanikai vizsgálat 3 eszközének a szemcseátmérőtől függő használhatósága szerinti határait a 10. számú ábra legalsó rovatában jelöltem meg. Itt meg kell jegyeznem, hogy az ödometerrel való kísérletezés csak hosszas
