Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból
90 gyakorlattal megszerezhető kézi ügyességet igényel és ezért ajánlatos az ilyen vizsgálatok végrehajtását szakemberre bízni. Kívánatos volna Terzaghi eljárását nálunk is mielőbb bevezetni és minél sűrűbben alkalmat teremteni az ödometer-rel való kutatások végzésére, hogy a talajmechanika tudományos és gyakorlati kutatásainak terén a nyugati államok mérnökeitől ne maradjunk el. 7. Egyszerűsített mechanikai vizsgálat. Ezután a rövid kitérés után azt az egyszerűsített eljárást ismertetem, amelyet a talaj kutatásokkal tömegesen feltárt anyagok szemszerkezetének gyakorlati szempontból legszükségesebb részletekre kiterjedő meghatározására és gyorsan elvégezhető osztályozására, vagyis tömeges anyagvizsgálatok végrehajtására ezidőszerint megfelelőnek és célravezetőnek tartok. Fentiekben kifejtettem már és itt újból rámutatok arra, hogy a fúrástechnika eszközeinek hiányossága miatt a fúrással feltárt talajrétegek anyagmintáinak nagyrésze bizonyos mértékig keverődött, szennyezett állapotban került a felszínre és a laboratórium asztalára. Ezért a szemszerkezet vizsgálatánál felesleges volna az analitikai mérések pontosságára törekedni és gyakorlati szempontból elég az egyes alosztályokba tartozó szemcsék mennyiségét két számjegyből álló, kikerekített súlyszázalékban, + 1% pontossággal meghatározni. A talajminták szemszerkezetének vizsgálatánál mindenekelőtt meg kell határozni, hogy a talajminta levegőn kiszárított anyag mennyiségére vonatkoztatva súly szerint hány százalék plasztikus és nem plasztikus részt tartalmaz. Ezt tartom ugyanis a legfontosabbnak. Vagyis először megállapítandó az 5/100 mm-nél kisebb és ennél nagyobb szemcsékből álló rész mennyisége. Azután meghatározandó az 5/100 mm-nél nagyobb szemcsékből álló, laza alkotóelem szemszerkezete, vagyis a 2. számú táblázatban megadott osztályozás szerint a IV, V, VI és VII jelű alosztályoknak megfelelő szemcsehatárok közé eső anyagok mennyisége. A plasztikus és nem plasztikus elem mennyiségének meghatározását ülepesztő eljárásos iszapolással a következőképen lehet elvégezni : A megvizsgálandó anyagból, melyet előzőleg levegőn kiszárítottunk, aszerint, hogy az anyag összeálló vagy lazaszerkezetű, 10—50 g-nyi mennyiséget egy 3 cm átmérűjű 23 cm magas kémcsőbe helyezünk, melynek felső részén egymástól 10 cm távolságon körülfutó vonalas jelzés van. (Lásd a 9. számú ábrát.) A vizsgálandó anyagra először csak annyi vizet öntünk, hogy a felső jelet még ne érje el a víz. Amikor a vizsgálandó anyag már teljesen szétázott, ami néha csak többszöri felrázás és hosszabb állás után fog bekövetkezni, a keveréket a felső jelzés magasságáig vízzel felöntjük, ezután jól felrázzuk és az 5/100 mm-nél nagyobb szemcséknek 10 cm magas vízrétegen át való leülepedéséhez az 5. számú ábra szerint szükséges 1 perc 12 másodperc eltelte után leszívjuk a jelek között lévő felső 10 cm magas réteget. Majd a kémcsőben visszamaradó keveréket tiszta vízzel a felső jelig újból feltöltve, felrázás után az előírt idő elteltével ismét leszívjuk a felső réteget. Ezt mindaddig megismételjük, amíg a felső vízréteg felrázás után, a meghatározott idő elteltével már többé nem zavaros. Ezzel az eljárással az 5/100 mm-nél kisebb szemekből álló talajrészeket, tehát a plasztikus elemet eltávolítottuk, a
