Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

74 leges, hanem oldalnyomások is hatnak. Az alagútszelvény az oldalnyomások következtében megszűkül. Néhol a lábazat mozdul el befelé. Bár az esetek nagyrészében nem a természetes körülmények, hanem a rossz építkezés okozta a bajt (pl. a túlgyors építkezés), mégis az oldalnyomás jelenléte konstatálható. Hogy az oldalnyomásnak a boltozat ellenálljon, az egész szelvényt a vízvezető résszel együtt boltozatként kell kialakítani. Az oldalnyomás miatt megtörténhetik, hogy a tetőn, a záradékon nagyobb vastagságot kell adni, mint a vállon (pl. az Ippansee-alagútban Németországban). De az ily elrendezés nem állja meg a szigorú kritikát. Ezért a bizonytalanság miatt legcélszerűbb a boltozatnak mindenütt egyenlő vastagságot adni s a boltozat belső színét félkörben kialakítani. így jártak el a Rove-alagút megkészítésekor, midőn a boltozatnak a keresztmetszetben mindenütt egyenlő vastagságot adtak. Ha a boltozat külső színének sugara r, belső színének sugara r

0, a külső nyomás P, akkor a boltozat belsejében valamely r távolságban lévő egységterületre eső x feszültség (ha belső nyomás nincsen) nagyságát a következő képlet fejezi ki : r2 J Az x akkor válik maximummá, ha r=r

0 ; vagyis a legnagyobb feszültség az ív belső színén áll elő : 2Р

г r,

2 A P értéke m

2-kint 7 tonna, ha az anyag homokos ; mintegy 30 tonna, ha száraz agyag ; mintegy 60 tonna, ha nedves agyag. A Rove-alagút legrosszabb helyén, hol 1-25 m boltozatvastagságot alkalmaztak, e nyomást 30 tonnára vették m

2-kint, úgyhogy 2 x 30,000x12-25'- 9

1 , . 2 xo = J2-25Z _ 2

P = k9l

c

m ami faragott kő esetén elfogadható. Az alagút folyómétere anyagkihordással és a boltozat teljes elkészítésével 4227-24 frankba került. A Marseille—Rhőne-csatorna gazdasági hasznáról sokat vitatkoztak, míg építését elhatározták. A régi viziút Arlestől lefelé a Rhône torkolatáig a Saint-Louis-du-Rhônezsilipig, innen a rövid torkolati csatornán át a tengerig, majd tengeren Marseilleig terjedt. Ezért fölmerült az a kérdés, hogy egy költséges újvíziút Arlestól Marseilleig vájjon gazdaságos-e? Az új viziút forgalmát eleinte 1-4—1-5 millió tonnára, később csak 600,000 t-ra becsülték. A két úton a távolságban alig van különbség ; mindkét úton egy zsilip van : az egyiken Saint-Louisnál, a másikon Ariesnél. A hajózás szünete az új úton évi 1 napra, a régi úton 30 napra tehető. Általában az új csatornán való közlekedés rövidebb ideig tart, mint a régin. Némelyek azt állították, hogy a régi víziúton 20%-kal olcsóbb a vontatás, mint az újon. Előtérbe került azonban a Berre-tó hasznosításának kérdése. A Berre-tó mellett hatalmas ipartelepek létesülhetnek, közvetetlen Marseille közelében, ha