Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

71 nagyobb sebesség átlag csak 3 napig tart évenként. E 70 m

3 víz 130 1 lefolyó vizet jelent km

2-kint, ami elég sok. Mégis megtörténhetik, hogy nagyon vizes évjáratban a terület egy részét a belvizek rövid időre elöntik. De a tökéletes lecsapolás olymértékű csatorna építését követelte volna, hogy nem lett volna gazdaságos. Bouc kikötője és a Fos-öböl között mély bevágásban vezet az új csatorna, a régi csatorna nyomán. Itt két éles, 250 m sugarú kanyarulat van, melyeket kiküszöbölni nem lehetett s melyekben a csatorna rendes, 2 m mélységben 25 m széles profilját 15 m-rel szélesebbre vették. A bevágás egyenes részeiben megtartották a 25 m-t. A bevágás két oldalát a vontató útig burkolták. Egyébként a bevágás lejtője 5 : 4 hajlású. A régi csatorna kettős ellenzsilipjeit, melyek Bouc kikötőjébe a ki- és bejárást szabályozták, eltávolították. A Bouc—Arlesi csatorna felső végén a Rhőneba való betorkolásnál a partra merőlegesen álló csege volt, mely elhelyezésénél fogva nem felelt meg az új csatorna céljainak. Azért az új csegét 200 m-re lejebb, 22—23°-nyi lefelé hajlással építették úgy, hogy a zsiliptől a Rhôneig 200 m-es szabad bejáró maradt. A zsilip küszöbe 3 m-rel van a legkisebb tengerszint alatt, a korona pedig 8 m-rel e szint fölött ; a támasztófalak 11 m magasak a fenék fölött. A csege ütközőkapúkkal ellátott. A töltő- és ürítővezetékek a támaszfalakba elhelyezettekés tí m

2 metszetűek. A vezetékek kettős, alsó és felső tiltóval ellátottak. Ez utóbbiakat akkor használják, ha a Rhône áradásban van és iszapos, midőn a felső vízréteg nem hoz annyi hordalékot. A zsilipet cölöpökre alapozták. A fenék és a támasztófalak felső része betonból, a támasztófalak alsó része falazatból készül ; a fa-1 látható része faragott kővel burkolt. A zsilip átmetszi a Craponne-öntözőcsatornát, melynek céljára a zsilip alatt kettős szifont építettek. Az alsó zsilipfőnél híd vezet át. A Rove-alagút építését két részre osztották : a közepétől délre és északra fekvő részre s építésére is így írtak pályázatot ; a legkevesebb összeggel pályázó kereken 48 millió frankért vállalta a kivitelt. A Rove-alagúthoz észak felől a Gignac-bevágás csatlakozik, mely az alagútnál 30 m mélységű ; hossza közel 2 km ; a kiásandó földtömeg 1,200.000 m

3. A kiásott földet vasúton a Bolmon-tóba vitték. A bevágás lejtője 5 : 4 arányban hajlik ; minden 10 m magasságban 2-5 m széles padkával. 2 nagy vasbeton-szifont készítettek a bevágás alatt az öntözőcsatornák céljából. 3 hidat is terveztek a bevágás fölött. A bevágás vontatóút alatti része oldalfalakkal ellátott. A hidak alatt több, mint 6 m magas nyilt tér van a víz színéig. A Rove-alagút építéséhez sok előmunkálat történt. Köztük két 3-5 m átmérőjű 0-25 m falvastagságú vasbeton-kút ; az első 2500, a második 5400 m-re az alagút déli bejárójától. Az első körülbelül 140 m mély, a második csak 70 m és 13 m-re vannak az alagút tengelyétől. E két kút 3 részre osztja az alagutat és szellőzésre is szolgál. A szikla, melybe vágták, tömött márga, mely a levegőn málik, de burkolva jól tart. Az alagút építéséhez 1910-ben kezdtek hozzá. Az építés menete az volt, hogy először eltávolítottak annyi anyagot, amennyi a boltozat válla (+ 1-5 m) fölötti boltozat elkészítéséhez szükséges tért szabaddá tette. Azután a központi részt távolították el s végül a vízvezető vályút építették ki. A munka 3 galéria előhajtásával kezdődött ; 2 galériát jobbról-balról a vállnál, egyet a tetőn hajtottak keresztül. Az oldalgalériák feneke a vontató út magas-