Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

72 ságábanvolt ; metszete 7—9 m

2. 100 m-ként keresztátvágásokat csináltak közöttük, melyek szellőztetés, irányítás, szivattyú- és szerszámelhelyezés céljára szolgáltak. Az oldalgalériák tetejéről 18 m-ként hajlott kürtőket készítettek a tetőgalériához, melynek feneke -j- 10 m magasságban volt elhelyezve. E kürtők a tetőgaléria anyagának eltávolítására szolgáltak, mert anyagszállító vasút csak a két oldalgalériában készült. A tetőgaléria keresztmetszete 4 m

2. Ezt a galériát oldalt és lefelé kiszélesítették a + 8 m-es kottáig, majd a boltozat két oldalán lévő tömböket távolították el úgy, hogy a két oldalgaléria közötti sziklatömb maradt utoljára. Majd a két oldalgalériában megépítették a boltozat vállát, továbbá a központi sziklamagra támaszkodva kidúcolták az egész boltozatmintát. A boltozat megépítését és a nagv központi mag elhordását 6 m-kint hajtották előre. Az alagútból kikerült anyagból a déli toroknál mindenekelőtt feltöltött tért készítettek ; a többi anyagot hajóra rakták és a Madrague-medence építményeinek céljaira fenékre süllyesztették. A geológusok megállapítása szerint a márga nem tartalmaz folyóvizet, legfeljebb vízzsákok lehetnek benne. Azonban az alagút kiásásakor több forrásra akadtak, köztük egy másodpercenként mintegy 60 l-t adott. A víz elvezetésére a galériák belső szélén készített árkocskák szolgáltak s helyenként vízemeléssel kellett a folyást segíteni. Az alagút, illetve galériák szellőzése, míg az első kutat el nem érték, a jobboldali galériában lefektetett csövön történt, melyen át légszivattyú segítségével levegőt nyomtak. Mikor a kutat elérték, a kút felső részén alkalmazott ventillátorral nyomták be a levegőt, másodpercenként 13 m

3-t. A sziklafúrásokat sűrített levegővel működő kalapáccsal és kézi kalapáccsal végezték. A vontatást a galériákban sűrített levegővel és gőzzel hajtott lokomotívok végezték 0-75 m nyomtávolságú pályán, 25 vagónos vonatokat húzva. Egy vagonba 3 m

3 anyag fért. A világítás eleinte hordozható acetilénlámpákkal, majd villamosúton történt. Az alagút burkolata többféle típus szerint történt. A legegyszerűbb volt az, amely 0-70 m vastagságban faragott kőből készült és a vállon a termett sziklára feküdt ; a folyókának csak az oldalát burkolták 0-6 m vastagon ; a vontató út egyszerűen kikövezett padka. A legerősebb boltozattípust ott alkalmazták, hol a szikla omlós volt. Itt az egész űr a fenékkel együtt patkószerűen boltozott 1-20 vastagságban ; a folyóka feneke enyhehajlású ív ; a vontató utak részére pillérek épültek 2-40 m távolságra s e pilléreket átboltozták. A vontató utak közt itt is megmaradt a 18 m szabad szélesség. Feltűnő, hogy a boltozat vastagsága mindenütt egyenlő, míg a hídboltozatokban a vastagság a tetőtől a vállig növekedik. A hídboltozatokban, ha e

0 a tetőn a vastagság, akkor valamely helyen, melynek hajlása a függőlegeshez а, а vastagság pedig e, e mennyiségeket a = 60° hajlásig a következő képlet köti össze : e = —• cos a